Az Andrássy úti Roberto Cavalli-szalonban ünnepélyes keretek között mutatták be Vass Virág második regényét, a Franciadrazsét. Az eseményen a sajtó képviselői mellett számos híresség is megjelent.
Frei Tamás, Peller Mariann, Bereczki Zoltán, Ábel Anita, Náray Erika, Lakatos Márk, Andy Vajna, Máté Krisztina és Bárdos András együtt bíztatták jelenlétükkel az írónőt. A bemutatón Bus István, a Playboy főszerkesztő-helyettese beszélgetett a szerzővel, a párizsias hangulatot pedig Szinetár Dóra emelte a Padam című sanzon előadásával.
- Miben más a Franciadrazsé, mint az első könyved, a Vulévu?
Vass Virág: – Az egyetlen közös bennük a helyszín: Párizs. Rengeteg szakmai és magánéleti szállal kötődöm ehhez a városhoz, ám a második regény olyan, mint maga az édesség: a címben franciás, de mégiscsak hungarikum. A Franciadrazsé rólunk, kelet-európai nőkről szól, akik automatikus igazodni igyekszünk a nyugatról készen kapott női ideálképhez. Ebben a háromszögtörténetben egy magyar lány és egy érett francia nő szereti ugyanazt a férfit, ütközik a magyar nők és a francia nők felhabosított legendája, miközben persze három esendő ember története.
- A cselekmény egyik meghatározó helyszíne egy női magazin szerkesztősége. A magyar Elle alapító főszerkesztőjeként saját élményeidet írtad meg?
V.V.: – A cselekmény egy párizsi felhőkarcolóban játszódik, amely egy hatalmas nemzetközi médiabirodalom színtere. Elle-főszerkesztőként sűrűn megfordultam ott, a kint töltött tréningen, szakmai megbeszéléseken, a nagy párizsi divathetek alkalmával. Olyan, akár egy boszorkánykonyha, itt dől el, nem csupán a színek és fazonok divatja, hanem az új nemzetközi kulturális, ideológia trendek is. Érdekes helyszín, sok-sok izgalmas karakterrel.
- Egy szerelmi háromszög a Franciadrazsé alaptörténete. Voltál hasonló helyzetben? Milyen kitörés lehetséges belőle?
V.V.: – Mindannyian voltunk szerelmesek, sokan közülünk akaratlanul is belesodródtunk a csábító vagy az elhagyott szerepkörébe. A háromszög mindegyik szegletéhez volt szerencsém, és ma már valóban szerencsének érzem, hiszen át tudtam forgatni az ezzel kapcsolatos élményeket egy alkotói folyamatba. Ha valaki nem ír könyvet, szintén hasonló folyamatot él át. Hiszem, hogy a nagy amplitúdójú érzelmek, csak hozzáadnak az ember életéhez. Ki kell élvezni, meg is kell szenvedni, röviden: meg kell élni.
- Kiknek ajánlod a könyvet?
V.V.: – Mindenkinek, aki szívesen olvas ellentétpárokra épülő történeteket, kíváncsi rá, hogyan ütközhet a kelet-európai nőkép a nyugatival, a fiatalság az érettséggel, a hierarchia aljáról induló a megingathatatlannak tűnő hatalommal.
- Van már következő könyvterved?
V.V.: – Legkönnyebben úgy lehet elengedni egy regényt, ha már megfogant a következő ötlete. Elhagyom Párizst, meg sem állok Indiáig, noha ezt az alapsztorit is a franciáknak köszönhetem. Náluk találkoztam egy gyönyörű, autonóm, ám a tradíciók szerint elrendezett házasságban élő indiai lánnyal, az ő története kapcsán szeretnék visszakanyarodni a Vulévu szereplőihez. Ők nyugati módra szerelmi házasságokat kötnek, vagy arról álmodoznak, de ez a szabadság nem feltétlenül teszi őket boldogabbá. Egyelőre az anyaggyűjtés fázisánál tartok, mindenre kíváncsi vagyok, amely segít eldönteni, hogy a tudatosság vagy a szenvedély a jobb alap egy értékes, időtálló kapcsolat felépítéséhez.
Tekintsd meg a könyvbemutatón készült képeket!
