A kávé azon szerelmesei, akik mostanában terveznek külföldi utat, megnyugodhatnak: Kávéország minden igényt kielégít. Egyszerre van nagyon közel és nagyon messze. Egyszerre egyértelmű és titokzatos. Egyszerre andalító és végtelenül izgalmas. Méghozzá ugyanazért. Azért, mert minden ország Kávéország.
A magyar eszpresszó, a klasszikus szimpla és dupla, a hangulatos bécsi kávéházak, az olasz klasszikus fekete, az amerikai ízesített hosszúkávé vagy az erősebb török „feketeleves” mind-mind Kávéország része. Azé a Kávéországé, amelynek mi, ínyencek mindannyian hűséges alattvalói vagyunk, és amelynek tartományai nem ismernek országhatárokat.
A török kávé minden kávék atyja. Törökországban kortyoltak ugyanis először „feketelevest”, és ma is egészen másképpen főzik az aromás italt, mint ahogy azt a legtöbben megszokhattuk. Az isteni nedűt itt nagyon finomra darált, friss kávéőrleményből készítik, és forrón, szűrés nélkül, a zaccal együtt szolgálják fel. Az ínyenc töröknek nincs más dolga, mint türelmesen megvárni, amíg a zacc leülepszik, majd élvezettel szürcsölni és csukott szemmel elmélyedni az élet nagy dolgaiban. Az édesítéssel sem kell bajlódnia: a kávét a cukorral együtt főzik fel, a csészébe pedig már édesen kerül. A tökéletes török kávéhoz vigyázni kell, ne forrjon túl a víz: ahogy buzogni kezd, azonnal leveszik a tűzről, és a főzés során keletkezett barna habbal együtt kínálják a vendégeknek.
A görögök a török kávét „honosították”: átnevezték görög kávéra. A különbség ebben gyakorlatilag ki is merül. Természetesen a görögök ezt nem így látják, de igazságot – a többi görög-török kérdéshez hasonlóan – itt sem egyszerű szolgáltatni. Tény azonban, hogy ha a megfáradt utazó Görögországban érez késztetést az ősi kávé fogyasztására, nem szükséges Ankarába zarándokolni az élményért: nyugodtan kiülhet a pantheon elé.
A bécsi kávéházak hangulata legendás, főként a magyar fogyasztó szemében: ha hazánkban klasszikus kávéházról, hagyományos kávézási szokásokról esik szó, a többség még mindig a híres bécsi kávéházakra asszociál – ez pedig nagyban köszönhető annak, hogy a bécsi kávéházi kultúra bölcsője valóban az osztrák-magyar monarchia időszaka volt. Az osztrákok a kávébabot kevésbé pörkölik, a bab itt ezért jóval világosabb színű, mint máshol. Mivel pedig a kávé a pörkölés során veszít koffeintartalmából, a kevésbé pörkölt bécsi kávé valamivel erősebb is társainál, íze pedig savanykásabb, amit a tejszín és a méz tökéletes zamat-kavalkáddá egészíthet ki.
A német kávét könnyű – sokszor vízízű – kávénak tartják az erősebb zamathoz szokott fanatikusok. A megfigyelés nem alaptalan: a német kávézás a karlsbadi (Karlovy Vary) porcelánkannától indult, melyben a kávéőrleményen átcsepegő forró víz csak a hatóanyagok egy részét oldotta ki. Ettől az ital könnyed, frissítő, éppen a német ízlésnek megfelelő lett, viszont – híg, áttetsző állaga miatt – a legnagyobb jóindulattal is csak barnakávénak volt nevezhető. Mivel a német kávé gyengeségben már felveszi a versenyt az angol teával, nem csoda, hogy Németországban sokan ezt fogyasztják a könnyed uzsonnákhoz is.
Az olasz krémkávék és az eszpresszó messze földön híresek. A lágy, aromás kávéital olasz megszállottjai készítették az első igazi kávégépet is, melyek csakhamar az egész világot meghódították. A legismertebb olasz kávéital a cappuccino, melyet – az ínyencek szerint – az életben legalább egyszer saját hazájában kell megkóstolni. A szó maga több átalakuláson is átment, csakúgy, mint a kávékészítés szertartása. Az első cappuccino, a felgőzölt, habos tejjel megkoronázott eszpresszó kávé 1525-ben „főtt le”. Neve az olasz „kapucni” (cappucio), vagyis csuklya névből származik. Névadói, a kapucínus szerzetesek – akiknek nevéből a magyar kapucíner szavunk is ered – nem kellett, hogy kitegyék a kapucínert kapucímernek: a cappuccino így is elterjedt, és lefőzte kávéelődjeit, a siker pedig a mai napig tart.
Amerika a legújabb típusú kávé hazája, ahol a mozifilmekből ismert, sokak által csak „poharas” vagy „gyors” kávénak hívott hosszú változatot isszák. A hosszú kávét tejjel fogyasztják, és valóban „hosszú”: egy adag a fél litert is meghaladhatja. Szirupokkal, különböző tejfélékkel (sovány, laktózmentes, szója) ízesített változatait is az Újvilágban vezették be úttörő módon: a tengerentúlon a mai napig a legnépszerűbb ízek a karamellel vagy vaníliával megspékelt latte italok, de szezonális ajánlatként sokszor más, egyedi ízek is napvilágot látnak.
Angliában is a kávé amerikai változata hódít: Londonban minden második ember papírpoharas kávéval a kézben bandukol az utcán – szigorúan balra tartva, és nem is vágynak jobbra.
A világ modernizálása, életünk felgyorsulása azonban új kávézási szokásokat keltett életre. Mivel a kávé nagy utat jár meg, míg csészénkig ér, legtöbbünk pedig nem az elkészítésével szeretne bíbelődni, hanem a meghitt fogyasztására koncentrálna inkább, a Nespresso nemzetközivé tette a kávézás élményét: létrehozta a kapszulás kávét, mely az egész világon egyformán kiemelkedő minőségű italt kínál minden kávézni vágyó ínyenc számára. A legjobb kávétermelő területekről származó 16-féle Grand Cru kávé között nem csupán megtalálhatjuk, de a megfelelő kávéfőzővel el is készíthetjük az ízlésünknek leginkább megfelelőt. Legyen az magyaros dupla, olaszos eszpresszó, tejhabos cappucino, a bécsi kávéházak hangulatát idéző melange vagy a sok tejjel készülő amerikai hosszú, nem kell retúrjegyet váltanunk, és a világ másik felére utaznunk érte.
Elég kiruccannunk Kávéországba, ami ott van a konyhánkban, a formatervezett kávégépnek, és a kapszulába zárt frissen pörkölt, őrölt kávénak köszönhetően.
Azoknak pedig, akik az otthoni kávézás meghittségét a nyári utazások alatt sem szeretnék nélkülözni, a Nespresso ötletes megoldást kínál: egy praktikus útitáskát, amiben kedvenc kávégépünk is útra kelhet velünk.
Kapcsolódó cikkek:
A leggyakoribb kávékedvencek
Van, aki forrón szereti, de hidegen is tökéletes
Fekete fehéren: a tejeskávé is lassítja az öregedést
