Nincs az a jó étvágyú ember, aki vendéglőben ne kapná fel a fejét, ha azt hallja a pincértől a konyhába bekiabálni, hogy: egy paprikás rendel! Ilyenkor persze mindjárt tudni kell azt is, hogy borjú, csirke, talán nyúlpaprikás-e a megkívánt étek, s ha maga a vendég még nem rendelt, bizonyosan elgondolkodik, hogy ezért a magyar ételcsodáért folyamodjon-e ő is.
A paprika, mint fűszer – de mint fő fogás is –, a hazai gasztronómia egyik legismertebbje. Külföldről is járnak a jobb konyhákhoz parikascht-gulascht fogyasztani, s biztosan nem bánják meg. Nekünk a paprika annyi, mint az olaszoknak a pasta vagy a sajt. Vagy akár a paradicsom, a mediterrán főzőkultúrának. Mi a paprikából annyiféle ízt tudunk elővarázsolni, amennyit talán egyetlen más nép sem. Pedig ezt a növényt csak a késő középkor óta termesztik hazánkban, s fogyasztani, feldolgozni még csak az ezt követő időkben kezdték nálunk.
A paprika, mint annyi más jó élelemforrás Amerika felfedezése után került be Európába, egyenesen Mexikóból, ahonnan például a főzni való bab is. A paprika latin neve Capsicum, lefordítva talán a csípősség szó felelne meg neki, mivel ezen tulajdonsága a legjellemzőbb ismérve. A burgonyafélék családjába tartozik.
Később a spanyol hajósok hozták be földrészünkre, s dísznövényként terjedt el a paprika, így a korai debreceni, pozsonyi kertekben virágként idejekorán megjelent, s gyönyörködtetett. Úgy tudták, hogy annyi más virághoz hasonlóan ez is mérgező, s fogyasztásától óvakodtak. De az élet nagy kérdéseit, az emberi sorsokat mindig a háborúk irányították, s a Napóleoni háborúk alkalmával elrendelt kikötői blokádok a fűszerek, köztük a távol-keletről behozott bors készleteinek pótlását is ellehetetlenítették. Elkezdték tömegesen fogyasztani a paprikát, melyre a korabeli vegyészek gondos elemzés után, már előzőleg kimondták, hogy nem mérgező, ha csípőserős is.
A növény nevére az a kicsit játékos magyarázat, hogy a zöldségtermesztés kultúrájában fölöttébb járatos papokat a csípős termés megríkatta, s ezért pap-rika lett annak a neve. De mint annyi mindennek, ennek sincs valóságalapja, a szóhasználat inkább csak játék. Tény azonban, hogy a szegedi ferencesek kolostorkertjéből országszerte paprika magot küldtek az érdeklődőknek, megteremtve ezzel a világhíres szegedi paprika imázsát. Idehaza már 1775-ben írásban rögzült, hogy a földműves nép fogyasztásra termel paprikát, messze megelőzve ezzel a nyugat-európai paprikatermesztési kultúrát.
Valójában a szerb-horvát papar szó lehetett a paprika nevének eredete, az e népek által lakott vidékről terjedt felénk ez a termék, török közrehatással. Tatárbors és törökbors elnevezése is erre utal. Szeged felől nyomult a fűszerpaprika termesztés Kalocsa felé, és hazánk Spanyolország mellett az egyik legjelentősebb termesztő helye Európában. Már korán gyógyszerként sikeresen alkalmazták, reumára, ízületi bántalmakra. De a kolera egyik korai ellenszere is volt. Pálinkában feláztatva, vagy borral forralva jól fertőtleníti, védi az emésztőrendszert, a kis zöld erőspaprikás bor kiváló a téli hideg ellen, az ital melegítő hatása minden egyéb nedű tulajdonságát meghaladja.
A paprika fölöttébb fény- és vízigényes, jó talajt és gondoskodást igényel. Termesztését változatosan művelik, sárga, zöld, piros étkezési paprika, hegyes és almaformájú, kis zöld cseresznye és kecskeszarv alakú, fűszerpaprika, bogyiszlói és még megannyi változata létezik.
A termés fölöttébb gazdag C vitaminban, egy közepes nagyságú friss paprika egy felnőtt férfiember napi igényét kielégíti. A savanyított, télire eltett paprika hasonló jó adottságokkal bír, fogyasztása téli nehéz ételekhez ajánlott, a vitamintartalmát megőrzi. Tartalmaz még A vitamint, P vitamint, valamint béta karotint.
Változatos ételeket készíthetni belőle, egyes ételek a rác, török, görög hatásra utalnak, mint például a lecsó, balkánias a töltött paprika, de a pörköltek, paprikás csirkék, gulyáslevesek a magyar konyha hungarikumai. A töltelék árukba, mint például a kolbász, házi szalámi, a mi népünk gazdagon juttat őrölt paprikát, ami a húsokat igényes jóízűséggel teszi különlegessé.
A paprika az egyik legfontosabb és keresett tömegélelmezési cikk, de fűszerként is használt vitaminforrás, minden személy minden időben fogyaszthatja. Okos ember nem vonja meg magától.
Recept paprikára – Kolbászos lecsó
A magyar konyha számos módon használja a paprikát, nemzeti kincsünkké vált. A legelterjedtebb étel a fenséges lecsó, melyből ha fogyasztanak az itt járó külföldiek, annyira megkedvelik, hogy újra visszajönnek érte.
Egy fej kockázott hagymát üvegesre pirítunk, melynek vége felé a karikákra vágott kolbászt szintén megkapatjuk. Ráhelyezzük a tisztított, felszeletelt paprikát és paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, csipetnyi köménnyel megszórjuk, s kevéske vízzel megfőzzük. Érdemes őrölt paprikát is szórni rá. Lehet néhány tojást rátörve, vagy tarhonyával megszórva dúsítani. De létezik rizses, vagy burgonyás lecsó is. A kolbász mellett, vagy a nélkül szalonnás is készíthetjük.
Jó étvágyat!
Kapcsolódó cikkek:
Tök jó!
Nem babra megy a játék?
Étkezésünk aranyalmája, a paradicsom
