Bor – bors – borsó. A magyar konyha mindháromra számít, s bár a nevük rokon hangzású, egy-egy betűvel több csak a másik, különbözőségük mégis annyi, hogy óriási távolságra vannak egymástól. A bors meg valóságban is távol terem a másikaktól. Ugyanis a bors a tengerentúli tájak fűszere, a jó zöldborsót pedig itthon is termesztjük.
Tavasszal és ősszel megjelenik a kertekben a kedvelt zöldborsó, s szezonjában igen hamar széles néprétegek által kerül fogyasztásra. A közel-keletről származtatják, a török és arab konyha nincs is meg nélküle. A rizs és a kusz-kusz mellett a legtöbbet fogyasztott növény ezen a vidéken, valahogy így van ez Európában is. Igaz, hogy a kusz-kuszt kevésbé, de a búza illetve gabonaféleségeket viszont annál többet használunk mi élelmezésre. A rizs borsóval főzve rizibizivé válik, s hogy milyen finom, azt tudja a lakosság apraja-nagyja.
Háromféle borsót különböztetünk meg, a kifejtő borsót, a velő borsót és a cukorborsót. Értékben is három jó tulajdonságot szolgáltatnak. A kifejtő borsó a legkorábbi termést adó fajta, korán el lehet vetni, s koratavasszal már fogyasztani lehet. A velőborsó előnye viszont az, hogy jóval tovább marad zsenge a kifejtő borsónál, tovább lehet ízeit élvezni. A cukorborsó a legjobb, legízesebb fogyasztásra, elővigyázatosság mellett még a héját is feldolgozzák, az angolszászok levesnek főzik. Igaz, hogy a legjobb cukorborsó fajta is azon tájról terjedt el. Ismert a London Pepin, franciása Petit Provencal, ami Rajnai törpe néven került hozzánk, és elmagyarosodva Peti borsónak nevezik, bár a szakemberek előtt mindegyik elnevezése ismert ennek a fajtának.
De nem csak friss fogyasztásra alkalmas, a kifejtett mag úgynevezett sárgaborsóvá érik, keményedik, kiválóan eltartható és szállítható. Megannyi fajtája kapható, kiskertbe sokfélét ültethetünk. Olyan fajtanevek ismertek, min Express, Budai csemege, Budai gyöngy, Debreceni félék, ezeket számmal is jelölik, Grüne Perle, valódi angol klón a csak ott kapható Bird eye, s még seregnyi hüvelyes.
A borsó rengeteg jót tartalmaz, A, B, C vitamin tartalma jelentős, antioxidáns hatású béta-karotin, kálium és vas, valamint klorofil nagymértékben található benne. Szénhidrátban, fehérjében, cukorban gazdag, fölöttébb tápláló étel.
Olyan régen fogyasztják az emberek, hogy a barlanglakók hulladékában már fellelték. Ama híres füvészkönyv, melyet Lippay 1664-ben latin nyelven írt, s a magyarságnak közreadott, már elterjedt termékként említette. Mikszáth Fekete Város című regényében a borsóföld, mint középkori kultúrnövény termesztőhelye jelenik meg, tanúsítván, hogy hazánkban is régóta használják ezt a zöld csodát. Borsót szívesen ültetnek a termesztők, mert nem csak értékesíthető haszonnövény, hanem remek talajjavító is. Gyökérzete a levegő nitrogénját pumpálja a talajba, erre a pillangósvirágúak képesek. A nitrogén más növények számára azután életfeltétel.
A borsót az északabbi hideg földeken is eredményesen lehet termeszteni, vízigénye középszerű. Remekül kiszolgálja magát vízzel a hajnali ködökből, folyók, tavak közelségét esetleg az öntözést terméssel meghálálja. Tápanyagban sem túl igényes, humuszos talajon jól megél. Viszonylag folyamatosan virágzik és érik, így folyamatosan terem és szedhető, ami konyhakerti értékét kiemeli. Kiskertben érdemes néhány nappal később vetni egy-egy sort, így egymás után terem, és a konyha folyamatosan ellátható friss borsóval.
Kiskertben számos kártevője akadhat: zsizsik, borsóormányos, akácmoly, lehetnek levelét elszínező gombabetegségek, időben történő permetezéssel, porozással érdemes védekezni ellenük. Néha még a levéltetű is hatalmába keríti, ha nem gondoskodunk róla.
De a jó gazda gondoskodik, eredménye az, hogy magát és környezetét ellátja ezzel a zöld energiabombával, mindnyájuk egészségére!
Borsófőzelék katonásan:
Sietősen, katonásan főzünk egy kisüveg konzervborsót főzeléknek. Három evőkanál étolajra egy hagymát aprítunk minden eszköz nélkül, csak úgy a kezünkből, vagy egy kis szalonnát pirítunk meg zsírjáért, s két evőkanál búzalisztet vetünk az üvegesedett hagymára, világos hagymás rántást készítve. A borsót levével együtt ráöntjük, még egy kis vizet adunk hozzá, sót, borsot, őrölt köményt, s mindössze csak addig főzzük, míg egy gerezd fokhagymát megtisztítunk, s azt is rövid időre átforraljuk. Kiskanál cukorral megszórjuk, főtt tojással tálaljuk. A fokhagymának nem árt, ha nincs kellőn megfőve, s az étel fogyasztójának sem, kivált, ha mindez tábortűznél történik.
Kapcsolódó cikkek:
Hogyan készüljünk fel a kerti grillezésre?
