A kapcsolat képlete nagyon egyszerű: két fél, nagy szerelem, együttlétek, harmónia. A baj akkor következik be, ha a pár idilli kapcsolatába beleszól egy kívülálló személy. Ha a bizonyos harmadik túlságosan közel kerül valamelyik partnerhez, megtörténik a legtöbb kapcsolatban élő rémálma. De mi lesz ez után?
Két ember párkapcsolata törékeny dolog: rengeteg buktatója van, és nem mindig egyszerű megtartani a legfontosabb dolgot, a hűséget. Száz kísértés les ránk naponta, és a legerősebb szerelmet is könnyen meggyöngítheti, ha az egyik partner félre kacsintgat. Boldogság, harmónia és bizalom mellett is feltűnhet egy csinos nő, egy helyes férfi, aki egy kicsit másabb, mint a párunk, megtalálunk benne valamit, ami szerelmünkből hiányzik. Lehet, hogy nem is gondolunk rá először úgy, mint potenciális társra, de ahogy telik az idő, megismerjük, egyre inkább érezzük, hogy különleges, hogy mást adhat, mint jelenlegi partnerünk. Vagy épp ellenkezőleg: első látásra az jut eszünkbe, hogy ő mennyivel izgalmasabb, érdekesebb, mint a kedvesünk, elképzeljük, milyen lenne vele lenni. Néha nem is ész érvek alapján gondolkozunk el ezen, csak az újdonság varázsa, a kihívás életet.
De mi is pontosan a megcsalás? Több véleményt hallhatunk erről. Sokan gondolják azt, hogy a megcsalás egy szexuális kapcsolat egy másik emberrel, aki – természetesen – nem a partnerünk. Mások úgy gondolják, már a csók is megcsalás, sőt, olykor rosszabb, mint a szex, hiszen ez a helyzet jóval érzelmesebb. De olyan szemléletet is létezik, hogyha társunk egy másik szeretőről álmodozik, tekinthető megcsalásnak, hiszen ez azt jelenti, hogy nem elégíti ki az aktuális párkapcsolata. Nehéz ezt definiálni, az ilyesmit mindenki maga dönti el az alapján, hogy mi fér bele az értékrendjébe. Lehet, hogy jobb ezt a párkapcsolat elején megbeszélni, hogy a felek tisztán lássák, mi a megengedett és mi nem.
Mi történik, ha mégis bekövetkezik a baj? Több kimenetele lehet az ügynek, ami nagyban függ az egyének természetétől. Az első, amin talán a legkönnyebb átlépni, ha a hűtlen fél nem számol be kedvesének félrelépéséről, és sosem derül ki a dolog. Ha ez egy egyéjszakás, semmit nem jelentő szexuális kapcsolatban teljesedett ki, betudható az újdonság varázsának, a tiltott gyümölcs édességének. Ha a partner számára valóban nem jelentett ennél többet, a lelkiismeret furdalás is valamivel kevesebb, hiszen tudja nagyon jól, hogy kedvese a legfontosabb számára, sőt, talán pont egy ilyen kaland után jön rá arra, mennyivel többet ér számára egy biztos kapcsolat. A másik alternatíva, ha a kaland nem egyetlen aktusra terjed ki, hanem egy hosszabb, akár éveken át tartó, titkos kapcsolatra. Ez bizony mindhárom félre kihat, hiszen a megcsalt érzi, hogy párja nem őszinte vele, a hűtlen nem tud mindkét kapcsolatára egyaránt odafigyelni, a harmadik pedig szenved a reménytől, hogy egy nap ő lehet az egyetlen.
A másik nagy dilemma: mi lesz, ha bevalljuk a tettünket? Vannak, akik inkább csendben várnak a megfelelő alkalomra, mások nem bírnak a lelkiismeretükkel, és a párjukkal való első találkozáskor zokogva mondják el az igazat. De hogyan lehet megbocsátani? Sehogy – mondják sokan, és talán igazuk is lehet, hiszen egy kapcsolat alapja a bizalom, és ha azt elveszítik egymásban, bizony lehetetlen a folytatás. Mások ezzel szemben azt állítják, hogy igenis létezik bocsánat a félrelépésre. Érveik a „tévedni emberi dolog”, az „ugyan azt a hibát nem követjük el kétszer”, és az ehhez hasonló klisék. Vajon őszinte lehet-e a bocsánat, ha a megcsalt felet az a trauma éri, hogy párja hűtlen volt? Gyakori eset, hogy magunkat hibáztatjuk partnerünk félrelépéséért, úgy érezzük, hogy nem tettünk meg mindent a kapcsolatért, nem vagyunk elég érdekesek, nem adunk eleget a másiknak. Vajon ha egyszer megtette kedvesünk, nem botlik-e meg újra?
Megbocsátani nehéz. Sok esetben lehetetlen, még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy túltettük magunkat az eseten, állandóan arra gondolunk, mit csinál a partnerünk, kivel van. Innen már csak lefelé vezet az út: a féltékenykedés, a dührohamok, veszekedések és végül a szakítás. Érdemes az újrakezdés előtt alaposan átgondolni, képesek vagyunk-e együtt élni a tudattal, hogy párunk félrelépett, vagy a múlt tüskéi nem engednek szabadulni az állandó félelemtől, hogy a baj újra megtörténhet.
Szerző: Ambrus Anna
Kapcsolódó cikkek:
