Több százmilliónyi keresztény ünnepli a világban december 25-én Isten fiának, a megváltónak, Jézus Krisztusnak születése napját, a sötétség visszavonulásának kezdetét.
De a legrégebbi idők óta keresztény államban, Örményországban, továbbá egyes szláv etnikumú területeken Jézus születését január 6-ára teszik, amikor hazánkban a vízkeresztet – a Megváltó megkeresztelkedésének emlékét – ünneplik, s ez az időpont sem nélkülöz tudományos magyarázatot. Magyarországon december 25-e a néphagyományban nagykarácsony, a január 1-6 közötti időpont kiskarácsony néven rögzült, utalva a magyar és környezetünkben élő szlávok hatására. A nyugati egyházak a december 25-i időpontot határozták meg a megváltó születésének napjául, ez az időpont terjedt el a világ más keresztényeinél.
Örökzöld koszorúval a IV. századtól, fenyőfával a XVI. századtól ékesítették a Krisztushívők a Megváltót köszöntő környezetüket, s a feldíszített fa is ez időponttól kezd ismeretes lenni, előbb az evangélikusok között, majd a kereszthívők között. Egyes források a XV. században élt freiburgi céhlegényeket jelölik meg az első karácsonyfa állítóiként. Az 1600-as évektől Európa nyugati középső vidékein elterjedt a kollégiumi diákság és oktatói papság körében az Ádám-Éva napi paradicsombéli és az abból való kiűzetési színjáték előadása. A paradicsomi tudás fáját fenyőfával, az Alpokban bőven rendelkezésre álló, zöld tűlevelű fácskával jelenítették meg, s gyümölcsöket, diót, díszeket helyeztek el rajta. A diákoktól tanult játék a németalföldi pásztorok, földművesek között is ismertté vált, verseket, énekeket költöttek hozzá. Így a XIX. század elején a megváltó születésnapját elterjedten a feldíszített fenyőfával köszöntötték. Hazánkba néhány évvel később érkezett, de már ekkor polgári szokásként, s a gyertyavilág is kialakult rajta a díszek mellett.
A világ keresztény népei ma is különböző képen ünneplik a karácsonyt, délvidéken, óceániai szigeteken pálmafás és fűszoknyás a rítus, a pravoszlávok összekötik a fenyőfa ünnepét az újévvel, illetve a vízkereszttel, és igen elterjedt az angolszászok szertartása, amikor egy télapó – karácsony apó – a Christmas father rénszarvas szánon járja be a világot, hogy ajándékozzon. Amerikában Santa Claus a neve, segítőik rendszerint állatfigurák, vagy csinos lányok. Az ajándékokat a kéményen bebújva, sokszor harisnyába helyezik el. Sokan összekeverik ezt az apót a katolikusok Mikulásával, Szent Miklós püspökkel, de a személyiségek nem azonosak, pontosabban Miklós valóságos ember volt. Az angolszász karácsony amúgy is egy hosszas ünnepkör, már december elején elkezdődik, s december 25-én az ajándékok átadásáig tart. Templomi szertartás zárja az ünnepségeket. A lakoma természetesen nem marad el, a karácsonyi pulyka elterjedt étel a világban.
A skandináv népek karácsonyi szokásai hasonlóságot mutatnak az angol ajkú népekével. De a télapó figura inkább csak a finneknél a Lappföldön lakó Joulupukkiban testesedik meg, a Svédeknél egy manó, Jultomten képviseli az ajándékosztó szerepét. A hollandok az amerikai módozatok előmunkálói, közös vonások vannak a rítusokban. Weihnachstman a németek karácsonyi főszereplője, közel hasonló szertartásokkal, mint Ausztriában, vagy nálunk.
A közép- és dél-európaiak jelentős eltéréssel ünneplik a megváltó születésnapját. A vallásos tartalom mélyebb, kifejezőbb, mise, ima, esetleg körmenet a tartozéka, és a december 24-25-26. napokban zajlik. A karácsonyfát angyalka hozza, s az ajándékozás 24-én a fa fényeinek meggyújtása után történik. Közös éneklés, áldásmondás, ünnepi vacsora a szokás. De már ezt megelőzően, s ezzel egyidejűleg betlehemes játékok bemutatása történik, köszöntők, rigmusos előadások hangzanak el. Az Ádám – Éva napi népies színjátékok mellé felsorakozó, a kisded megváltó Betlehem városbéli születését és a három királyok (napkeleti bölcsek, mágusok) látogatását eljátszó népies játékoknak seregnyi változata van, esetleg kiegészülve a Mikulás napi Krampusz újbóli megjelenésével, a jók megjutalmazásával, s a bűnösök megleckéztetésével. A sok rigmus, ének, kántálás, a népi kultúránknak számottevő kiemelt része. Számos szertartás zajlik egész nap, az emberek, állatok ellátásával, de még a fekhelyek szalmán való kialakításával is, (utalva a kisded jászolban való elhelyezésére), valamint az étrenddel is kifejezésre juttatódik a karácsonyi napok rendkívülisége. A Kassai kódex 1267-ben írt tanúsága szerint hazánkban már a kereszténység elterjedésétől ünnep volt a karácsony, óriási kultúrája alakult a megünneplésnek, úgy a magyarság, mint a környezetünkben élő más Kárpát-medencei népek között. A bonyolult és fejlett ünnepléskultúra ékes bizonyítéka az itt élők magas rendű szellemiségének. Csak nálunk használatos a fára aggatott díszes szaloncukor, melynek alkalmazása szintén a kifinomult színvonalat jelzi.
Az itáliai és általában a latin eredetű kultúrában a karácsony vallásos tartalma mindmáig a legteljesebb. Világhíres képzőművészek seregnyi alkotása ábrázolta a szeplőtlen fogantatáson kezdve Krisztus betlehemi születésétől a három királyok és a pásztorok látogatásig a karácsony jelentőségét. A művészek sorában olyan nevek lelhetők fel, mint Bellini, Botticelli, Rafaello, Leonardo, Bernini, Tiepolo, Tiziano, Tintoretto, de a németalföldi festők Rubens vagy Rembrandt, Dürer, a Van Eyck testvérek és sokan mások is jelesek. Spanyol és francia alkotók munkái mellett szuggesztív alkotás a mi MS mesterünk Mária találkozása Erzsébettel című képe, mely szintén a megváltó eljövetelét ábrázolja.
Az olaszoknál egy nőalak, Strega Buffana hozza az ajándékot, míg a spanyolok a vízkereszt alkalmával lepik meg egymást. Ibériában a háromkirályok, kivált Boldizsár a fő ajándékosztó. Ám Portugáliában úgy a spanyolos, mint a németalföldies ajándékosztás is szokásban van, és ez jellemző Dél-Amerika országaira is. Mexikóban hasonlatos a szertartás a Közép-Európaihoz, ott a Kisjézus – El Nino hozza a karácsonyfát. Más helyeken – Brazíliában, Peruban a Papa Noel az ajándékosztó.
Lengyeleknél a Csillagember – Gwiazdor – a neve, oroszoknál a Gyedmoroz, aki ajándékot oszt, de ez utóbbi személyiség nem vallásos tartalmú. Viszont itt is fontos szerep jut egy nőalaknak, Sznyegurocskának – Hóleánykának. Még Marokkóban is ünneplik a Karácsonyt, bár csak elvétve.
A világban a karácsonyi szeretet, a megváltás igénye és üzenete mára olyannyira elterjedt, hogy más vallású népek is alkalmazkodtak a karácsonyi ünnepkörhöz, más nem keresztény emberek is ajándékoznak ez időben egymásnak, fogyasztanak karácsonyi ételeket. A megváltó mindenkiért eljött, mindenkiért meghozta áldozatát, hagyta kiontani vérét, mindazokért, akik őt elfogadják. Aki ilyenkor a karácsonyi kalácsból fogyaszt, szeretettel fordul embertársai felé, szeretettel ad ajándékot a számára kedveseknek, rágyönyörködik a feldíszített karácsonyfára, az azonosul a megváltóval.
Boldog Békés Karácsonyi Ünnepeket!
