Még nincs harmincéves az Újszínház színésznője, aki májusban a III. Keresztény Színházi Fesztivál előadásaiban karakteres, történelmi női sorsokat formál meg. A fiatalságát ízig-vérig megélő, ugyanakkor rendkívül tudatos, pályakezdő művésznő a fesztivál nyitó darabjában az elveihez hű, spirituális Stuart Mária szerepét játssza el, míg a fesztiválzáró darabban Szent Margit alakját kelti életre. Koncz Andrea a mai kor lányaként nehezen birkózik meg a középkori főhős aszkéta szerepével, mert hitvallása szerint a szeretetet hirdető valláshoz önmagunk ostorozása nehezen illeszthető.

Koncz Andrea még csak 4 éve állandó tagja az Újszínház társulatának, mégis ráosztották a fesztivál nyitó- és záródarabjának komoly főszerepeit, ahol a színésznő két példaadó, karakteres, mélyen hívő történelmi személyiséget formál meg a színpadon. A fiatal művésznő is hívő, és egyben olyan világi ember, aki szereti a mitologikus irodalmat és a szentírásokat, amelyek megalapozzák mai kultúránkat. Istenhitét leginkább mégis a személyes, intim kapcsolat jellemzi, így nehezen tud azonosulni Szent Margit aszkéta, önfegyelmező jellemével.

Margittal nagy harcom volt a próbák alatt. Nehezen tudtam azzal a fajta vallási szertartással azonosulni, hogy az ember legrövidebb Istenhez vezető útja Jézus fájdalmainak megélésén keresztül vezet el. Sokáig tartott megértenem, hogy miként is van ez. Mert, ha Jézus értünk halt meg, és miattunk ment végig a Via Dolorosa-n, nekünk attól még nem kell úgy szenvednünk” – magyarázta a fiatal színésznő.

A darab feloldását jelentő végső katarzishoz azonban meg kellett ismernie a fájdalmat ahhoz, hogy megérthesse annak jelentőségét.

A próbafolyamat alatt megkaptam a korbács kelléket és meg kellett ütnöm magam. Ekkor értettem meg, hogy muszáj megéreznem, milyen egy suhintás a hátamon. És segített! A fájdalom ugyanis eljuttat egy olyan jó lelki állapotba, ami kitolja a határokat” – tette hozzá.

A királynő aranyból van (Stuart Mária) és Az áldozat (Szent Margit legendája) című előadásokban a középkor letűnt önfegyelmező eszközein túl a művésznőt mindkét darab jóságra való törekvése nyűgözte le leginkább. Az előbbiben az, hogy egy fiatal királynő az udvari intrikák dacára hogyan őrzi meg az erényt és a tisztaságot, míg utóbbiban Szent Margit üzenete a világnak, hogy válasszuk a műveltségre, lelkiségre való törekvést a külcsín, hedonizmus helyett.

A Kocsis István tollából született, Nagy Viktor rendezésében színpadra állított két szenvedélyes dráma modern szellemiségét az ifjú színésznő játéka minden bizonnyal a fiatalabb generáció számára is átélhetővé tesz. Koncz Andrea korosztályát ma 2016 tavaszán is a nagy történelmi hősnőkéhez hasonló személyes problémák foglalkoztatják.

MEGOSZTÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ