Szilas Rita és Somogyi Réka új, öltöztetőbabás kollekciója a fesztiválszezon nagy kedvence lehet. A régi gyerekjátékot felidéző modell egyszerre mókás, ironikus, ám közben rettentően praktikus darab, amiből elég egyet beszerezni, és máris lesz egy egész ruhatárunk.
Az egymásra találás története
Van-e személyisége egy bogárhátú Volkswagennek? Mit jelképez egy kalitka akkor, ha a madár még benne van, a nyitott ajtót nézve, és mit, ha a börtönt már üresen látjuk? És az mit jelent, ha két művész még ismeretlenül rácsodálkozik a másik munkájára és felfedezik a motívumaik hasonlóságát? Somogyi Réka selyemfestő és Szilas Rita ruhatervező előbb „találkoztak” így, a motívumok mentén, de a közös munka egy-egy (még egymástól független) alkotás miatt kezdődött el. Réka 2015 telén festett egy öltöztetőbabás képet. „Éppen rendesen megégtem egy történetben – meséli – s hogy kibírjam a gyönyörűséget, mert igen, ahhoz is kell erő, úgy gondoltam, festek magamnak egy Szűz Máriás ruhát, kicsit kitágítva a határokat. Menjünk el egészen Máriáig, mint a mi kultúránk legszebbként, legfényesebbként számon tartott nőalakjáig. Talán az ő ruhája segíthet. A kép szélén pedig ott lebeg pár klasszikus öltöztetőbaba ruha, hogy mégis a miénk legyen a választás.” Rita már azután talált rá erre a festményre, hogy elkészítette az első saját öltöztetős babaruháját, melyet Sallai Nóra színésznő viselt a Story gálán. Abban a ruhában az alapgondolat kapott még egy csavart: a testszínű dresszre Paris Hilton egyik kisebb vagyont érő gálaruhájának a mását lehetett felapplikálni.
Teljes szettek, felnőtt babáknak
Maga a ruha több részből áll. Van az úgynevezett testszínű alapruha, ami alakformáló anyagból készült. Erre lehet tépőzárral ráilleszteni a különböző „ruhadarabokat”, amik egyrétegű, vékony, printelt, formára vágott textíliák. Ezeket Somogyi Réka színes, kifejező festményei díszítik. Réka úgy tartja, hogy a képein a naplójának oldalai jelennek meg, így mi voltaképpen egy élet kimerevített, többdimenziós rajzait kapjuk, mintha egy képregény elevenedne meg a testünkön. Mindez élénk, vidám színekben. Egyik pillanatban a sortunkon egy olvasó lány a könyvespolca előtt, a másikban a pólónkon egy furcsa naplemente, és rögtön utána szinte elveszünk a zöldben. Ahogy a hangulatunk kívánja.
Nézd meg, milyen ruhákat kreálhatsz az öltöztetőbaba kollekcióból!
[smooth=id:1085;]
„Nem ismerek olyan nőt, aki száját soha nem hagyta el az a kétségbeesett mondat – főképp egy-egy fontos esemény előtt – a ruhásszekrény előtt állva, hogy ’te jó ég, nincs egy normális göncöm sem’ – mondja Rita – Nehéz feladattá is tud válni az öltözködés, a megfelelő ruhadarabok megtalálása úgy, hogy közben minden mindenhez épp passzoljon. És ha ezt a feladatot még meg is tudnánk ugrani, még mindig ott a kérdés, hogy alul – vagy túlöltözöttek vagyunk-e, vajon esni fog-e vajon eső, nem híztunk-e meg egy kissé csípőtájon… Így válik az olykor szórakoztató játékból – amilyen a divat a jobb napokon – igazi tortúra. Ráadásul nem elég csak a kitüntetett pillanatokban jól kinézni, ezt a szintet nap mint nap hozni kellene. Egyik nap leperegtek a szemem előtt gyorsítva a reggeleim. És egy öltöztető babát láttam: szoknya le, nadrág fel, blúz le, póló fel, számtalan variációban. Ez az új modell tehát egyrészt kifigurázása az öltözködési szokásainknak, másrészt egy kis kibúvó az örökös elvárások alól. És mindamellett extrém, csinos, praktikus, és tényleg akár a végtelenségig variálható ruhadarab.”
„Kislánykorom óta fontos, mibe öltöztetem magam. Hogy a ruha egyszerre védjen, de ugyanakkor ne is takarjon el – mondja Réka – És igen, nekem is voltak öltöztetős babáim, kis bugyiban és apró melltartóval, melyekhez papírból kivághattam a hozzájuk illő ruhákat. Így már kicsiben kísérletezhettem a színekkel és a formákkal, ami később sokat segített abban, hogy megtaláljam a saját stílusom. Mikor felnőttem, felnőtt bennem az a vágy is, hogy a ruha mutasson belőlem is valamit, hiszen közben egyet és mást megtudtam végre magamról, és immár pontosan tudtam, kit kell becsomagolnom. Nemrég arra gondoltam, szeretnék egy olyan ruhát, amely csak úgy csinál, mintha ruha lenne, mint amilyen az öltöztetőbabáké. Csak most mondjuk lépnék egyet és a két dimenzióst papírkislányt a térbe hoznám ki, és megtölteném önmagammal. Ez az álmom vált valóra ezzel az együttműködéssel.”
