Kertes házaink szinte mindegyikében megtalálható egy kedves szeretni való fa a diófa. Az árnyas terebélyes növényről kevesen tudják, bár termését sokan kedvelik, hogy mennyi gyógyhatást köszönhetünk e növénynek.
Termését a dióbelet szinte mindenki fogyasztja feltörve a kemény héját, sütemények tészták kedvelt adaléka, saláták duzzasztója de húsételek mellett is megtaláljuk.
A dió- latin nevén Juglandaceae, vagy a házikertben elterjedtebb a Juglans Regia ősidők óta honos a Kárpát-medencében. Az eredetileg mocsári növény kedvező élettere a csapadékos, néha elárasztott termőhely, rendkívül vízigényű. A kertben is a félárnyékos, nyirkos helyet kedveli, s mivel tápanyagigényes, trágyázás után termésbőséggel hálálja meg azt.
Ezúttal nem a termés a dióbél, hanem csak a diólevél mint orvosság hasznait tekintjük át. A dió levelének egészségmegőrző tényét szintén az ősidők óta ismeri a lakosság. Vélhetően ez a növény is Perzsia – India irányából került hozzánk, s nemesítették az évszázadok során a legkedvezőbb adottságúvá.
Gyógyászati célból úgy a levelét, mint a dió kopácsát (burkát) érdemes használni, kellő ismeret mellett igen hatásos az alábbi célokra a belőlük készített teafőzet. A július-augusztusban begyűjtött, már kifejlett egészséges levél, vagy a diószüretkor szeptemberben begyűjtött kopács megszárítva és feldarabolva alkalmas forró vízzel tea készítésre. Ezt a teát azután mértékkel fogyasztva vagy helyi lemosásként borogatásként használva jó eredménnyel fordíthatjuk külsőleg bőrbetegségek, pattanások, ekcéma, bizonyos gyulladások és lábgombásodás ellen. Igen hatásos tetvesség, rüh ellen, de használható a hajhullás megelőzéseként fejre dörzsölve és borogatva. Belsőleg teaként fogyasztva pedig alkalmas gyomor és bélhurutok ellen, de vértisztító hatású, s így pattanások kialakulását megelőzi. Zsíros pattanásos bőr esetén a gyenge főzet többszöri fogyasztása ajánlott.
Általános hatású a fürdővízbe öntött teaeszencia használata, idegnyugtató, stimuláló és bőrfertőtlenítő, s aki szereti, a dióolaj illata kellemessé varázsolja testét. Azért túlságosan sokáig nem kell használni, a növény juglon vagy juglans tartalma miatt. A dióbél tápanyagtartalma a legerősebb húsokéval megegyező, amellett, hogy még a fogyókúrázóknak is ajánlott napi két három szem fogyasztása, sokat ne együnk belőle, mert megtömi a zsírpárnákat. A borogatások, teák használatakor pedig feltétlen győződjünk meg arról, hogy keletkezik e allergiás tünet, mert az arra érzékenyeknek ezt el kell kerülniük. Mindemellett alkalmazzuk bátran, mert olcsó és jó hatású szer a diólevél.
Kapcsolódó cikkek:
Az almaecet nemcsak fogyókúrára jó