Nincs az a jó étvágyú ember, aki vendéglőben ne kapná fel a fejét, ha azt hallja a pincértől a konyhába bekiabálni, hogy: egy paprikás rendel! Ilyenkor persze mindjárt tudni kell azt is, hogy borjú, csirke, talán nyúlpaprikás-e a megkívánt étek, s ha maga a vendég még nem rendelt, bizonyosan elgondolkodik, hogy ezért a magyar ételcsodáért folyamodjon-e ő is.

 

A paprika, mint fűszer – de mint fő fogás is –, a hazai gasztronómia egyik legismertebbje. Külföldről is járnak a jobb konyhákhoz parikascht-gulascht fogyasztani, s biztosan nem bánják meg. Nekünk a paprika annyi, mint az olaszoknak a pasta vagy a sajt. Vagy akár a paradicsom, a mediterrán főzőkultúrának. Mi a paprikából annyiféle ízt tudunk elővarázsolni, amennyit talán egyetlen más nép sem. Pedig ezt a növényt csak a késő középkor óta termesztik hazánkban, s fogyasztani, feldolgozni még csak az ezt követő időkben kezdték nálunk.

 

 

 

 

A paprika, mint annyi más jó élelemforrás Amerika felfedezése után került be Európába, egyenesen Mexikóból, ahonnan például a főzni való bab is. A paprika latin neve Capsicum, lefordítva talán a csípősség szó felelne meg neki, mivel ezen tulajdonsága a legjellemzőbb ismérve. A burgonyafélék családjába tartozik.

 

Később a spanyol hajósok hozták be földrészünkre, s dísznövényként terjedt el a paprika, így a korai debreceni, pozsonyi kertekben virágként idejekorán megjelent, s gyönyörködtetett. Úgy tudták, hogy annyi más virághoz hasonlóan ez is mérgező, s fogyasztásától óvakodtak. De az élet nagy kérdéseit, az emberi sorsokat mindig a háborúk irányították, s a Napóleoni háborúk alkalmával elrendelt kikötői blokádok a fűszerek, köztük a távol-keletről behozott bors készleteinek pótlását is ellehetetlenítették. Elkezdték tömegesen fogyasztani a paprikát, melyre a korabeli vegyészek gondos elemzés után, már előzőleg kimondták, hogy nem mérgező, ha csípőserős is.

 

A növény nevére az a kicsit játékos magyarázat, hogy a zöldségtermesztés kultúrájában fölöttébb járatos papokat a csípős termés megríkatta, s ezért pap-rika lett annak a neve. De mint annyi mindennek, ennek sincs valóságalapja, a szóhasználat inkább csak játék. Tény azonban, hogy a szegedi ferencesek kolostorkertjéből országszerte paprika magot küldtek az érdeklődőknek, megteremtve ezzel a világhíres szegedi paprika imázsát. Idehaza már 1775-ben írásban rögzült, hogy a földműves nép fogyasztásra termel paprikát, messze megelőzve ezzel a nyugat-európai paprikatermesztési kultúrát.

 

 

Valójában a szerb-horvát papar szó lehetett a paprika nevének eredete, az e népek által lakott vidékről terjedt felénk ez a termék, török közrehatással. Tatárbors és törökbors elnevezése is erre utal. Szeged felől nyomult a fűszerpaprika termesztés Kalocsa felé, és hazánk Spanyolország mellett az egyik legjelentősebb termesztő helye Európában. Már korán gyógyszerként sikeresen alkalmazták, reumára, ízületi bántalmakra. De a kolera egyik korai ellenszere is volt. Pálinkában feláztatva, vagy borral forralva jól fertőtleníti, védi az emésztőrendszert, a kis zöld erőspaprikás bor kiváló a téli hideg ellen, az ital melegítő hatása minden egyéb nedű tulajdonságát meghaladja.

 

A paprika fölöttébb fény– és vízigényes, jó talajt és gondoskodást igényel. Termesztését változatosan művelik, sárga, zöld, piros étkezési paprika, hegyes és almaformájú, kis zöld cseresznye és kecskeszarv alakú, fűszerpaprika, bogyiszlói és még megannyi változata létezik.

 

A termés fölöttébb gazdag C vitaminban, egy közepes nagyságú friss paprika egy felnőtt férfiember napi igényét kielégíti. A savanyított, télire eltett paprika hasonló jó adottságokkal bír, fogyasztása téli nehéz ételekhez ajánlott, a vitamintartalmát megőrzi. Tartalmaz még A vitamint, P vitamint, valamint béta karotint.

 

Változatos ételeket készíthetni belőle, egyes ételek a rác, török, görög hatásra utalnak, mint például a lecsó, balkánias a töltött paprika, de a pörköltek, paprikás csirkék, gulyáslevesek a magyar konyha hungarikumai. A töltelék árukba, mint például a kolbász, házi szalámi, a mi népünk gazdagon juttat őrölt paprikát, ami a húsokat igényes jóízűséggel teszi különlegessé.

 

A paprika az egyik legfontosabb és keresett tömegélelmezési cikk, de fűszerként is használt vitaminforrás, minden személy minden időben fogyaszthatja. Okos ember nem vonja meg magától.

 

Recept paprikára – Kolbászos lecsó

 

A magyar konyha számos módon használja a paprikát, nemzeti kincsünkké vált. A legelterjedtebb étel a fenséges lecsó, melyből ha fogyasztanak az itt járó külföldiek, annyira megkedvelik, hogy újra visszajönnek érte.

 

 

 

Egy fej kockázott hagymát üvegesre pirítunk, melynek vége felé a karikákra vágott kolbászt szintén megkapatjuk. Ráhelyezzük a tisztított, felszeletelt paprikát és paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, csipetnyi köménnyel megszórjuk, s kevéske vízzel megfőzzük. Érdemes őrölt paprikát is szórni rá. Lehet néhány tojást rátörve, vagy tarhonyával megszórva dúsítani. De létezik rizses, vagy burgonyás lecsó is. A kolbász mellett, vagy a nélkül szalonnás is készíthetjük.

 

Jó étvágyat!

 

Kapcsolódó cikkek:
Tök jó!
Nem babra megy a játék?
Étkezésünk aranyalmája, a paradicsom

MEGOSZTÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ