Vranik Roland Az állampolgár c. új játékfilmje megrázó szerelmi- és menekülttörténet, amely amatőr színészekkel, minimalista eszközökkel és sok humorral mutatja be egy másik országba való beilleszkedés nehézségeit. Az állampolgár radikálisan különbözik az eddigi menekültfilmektől, ez a film egy szerelmi dráma, amely két menekült egymás iránti szolidaritásán és egy szerelmen keresztül szembesít az önmagunkhoz való hűség, a befogadás, a szabad választás, a szabadság kérdéseivel. Vranik Roland rendező három éven át dolgozott a filmterven, alaposan körbejárta a menekült kérdést: szakértőkkel konzultált, alapítványokhoz járt, táborokba látogatott el, menekültekkel ismerkedett, a végeredmény azonban mégsem egy menekültfilm lett, hanem egy menekültekről szóló szerelmes film.
Az állampolgár címszerepét Dr. Cake-Baly Marcelo alakítja, aki a rendszerváltás előtt, egy törzsi társadalomból, Bissau-Guineából, a polgárháború elől menekült Magyarországra. Az egyetem elvégzése után közgazdász lett, magyar nőt vett feleségül, családot alapított, ma forgalomirányítóként, villamosvezetőként dolgozik Budapesten.
Szerepe szerint az ötvenes évei végén járó afrikai Wilsont alakítja, aki politikai menekültként él Magyarországon. Évek óta biztonsági őrként dolgozik, és legfőbb célja, hogy megszerezze a magyar állampolgárságot, ehhez azonban le kell tennie az alkotmányos alapismeretek vizsgát, melyen folyamatosan megbukik.
Az állampolgár másik főszereplője Máhr Ágnes színésznő, aki 1979 óta a Miskolci Nemzeti Színház tagja. Az állampolgárban Marit, a magyar-történelem szakos tanárnőt játssza, aki segít felkészülni Wilsonnak az állampolgársági vizsgára. A vizsga a magyar állampolgároknak is nagyon nehéz lenne, bonyolult történelmi, vallási, kulturális és politikai kérdésekre kell felelni. Tanulás közben mély szerelem szövődik köztük, és Mari hatalmas döntést hoz, elhagyja családját és a fekete férfihoz költözik. Wilson élete megoldódni látszik: társra talál, úgy tűnik, az állampolgársági vizsgája is sikerül, így hamarosan minden tekintetben magyarnak mondhatja magát.
Az állampolgár harmadik főszerepét játszó Arghavan Shekari pár évvel ezelőtt, Iránból érkezett Magyarországra. A gyönyörű, fiatal, perzsa divattervező ma óvónőként, jógaoktatóként dolgozik Budapesten. Dr. Cake-Baly Marcelo mellett neki is ez az első filmszerepe, ő épp a forgatás alatt kapta meg a magyar állampolgárságot.
A filmben Shirint, a tragikus helyzetben lévő menekült lányt alakítja, akinek egyetlen esélye a túlélésre, ha névházasságot köt egy magyar állampolgárral. Wilson szolidaritásból a Marival közös lakásukban bújtatja Shirint, de a helyzet tarthatatlanná válik: a férfi választás elé kerül, döntenie kell a menekülttárs iránt érzett felelősség és a szerelem között.
„Bár a történelemben Magyarország átjáróházként van elkönyvelve, az én életemben ide sehonnan nem jött senki. Párizs, London, Amszterdam tele vannak bevándorlókkal, különböző státuszú menekültekkel, de mi azonnal kikészültünk, amikor egyszer megtelt a Keleti. Egészen biztos voltam benne, hogy mi magyarok annyira borzalmasan előítéletesek vagyunk, hogy ezek a szerencsétlenek semmiképp nem szeretnének hosszú távon Magyarországon maradni. Ennek a szellemében interjúztam az utcán a szembejövő menekültekkel. Megállítottam őket a Blahán, a Keletiben, az Üllői úton a járdán, és akkor egyszer csak kiderült, hogy nem értik a sztrereotípiáimat a magyarokról. Hiába provokáltam őket, hogy így a skinheadek, úgy a verekedés, meg intolerancia, mindegyik azt válaszolta, hogy neki kifejezetten nagyon jók az itteni tapasztalatai, élményei és én tévedésben élek, mert a magyarok befogadó és roppant segítőkész emberek. Akkor aztán végleg eldőlt bennem, hogy erről a témáról szeretnék filmet készíteni.” – idézi fel a kezdeteket Vranik Roland rendező. – „Míg egyénileg mi magyarok kedvesek és segítőkészek vagyunk, az állam nem tud együttműködni az idegenekkel, a bürokrácia hatalmas és kiismerhetetlen. Nincs hagyománya, hogy mit kéne kezdenünk egy menekülttel, vajon hogyan integráljuk a társadalomba, hiszen eddig soha nem csináltunk ilyet.”
