A Matt Bianco többször járt már ugyan hazánkban, de ebben a hangzásban és ezzel a zenekarral először a Zichy Kastélyban hallhatja élőben a közönség az olyan világslágereket, mint a Yeah –Yeah, a Get Out Of Your Lazy Bed, a Whose Side Are You On, a More Than I Can Bear vagy a Half a Minute.
A kilencvenes évek eleje óta óriási népszerűségnek örvendő brit csapat, a Matt Bianco, nevét Mark Reilly énekes és Mark Fisher billentyűs neve fémjelzi. Mark Fisher a zenekar, a családja, barátai és a Matt Bianco rajongóinak legnagyobb bámatára és megdöbbenésére régóta tartó betegeskedése után nemrég elhunyt, így azóta Mark Reilly nélküle viszi tovább a ’80-as évek óta szinte töretlenül sikeres csapatot.
Reilly a holland New Cool Collective-vel szövetkezett és kiadtak egy közös albumot The Things You Love címmel. A legújabb Matt Bianco albumon pedig Reilly már a jazzvilág nagyjaival állt össze, amelynek eredményét a szeptemberben megjelenő új dalok formájában hallhatják majd a rajongók.
A Matt Bianco zenekar a nyolcvanas évek elején alakult. Bár mindenki azt gondolja, hogy a zenekar énekese Matt Bianco, valójában ez egy kitalált név, egy kémtörténet főhőse, akiről azért nevezték el az együttest, mert az alapító tagok rajongtak az izgalmas kémtörténetekért. A Matt Bianco a 80-években robbant be a zenei életbe, igényesen ötvözve a Jazz és a Latin Pop ritmusokat. A zenekart a basszusgitáros Kito Poncioni, Mark Reilly és a billentyűs Danny White alapította.
Első nagy sikerük 1984-ben a Get Out Of Your Lazy Bed volt. Danny White régi partnerét, Basia-t is az együtteshez csábította, a kiváló brazil tónusú női hang még izgalmasabbá tette a muzsikájukat. Rendikül mozgalmas volt a lengyel misztikus líra és a temperamentumos brazil ritmikus zenei világ keveredése.
A Half a minute közös sikere után Danny White és Basia külön utakon folytatták a zenélést. Mark Reilly ekkor találkozott az akkor még session zenész Mark Fisherrel, akivel elkészítették a Matt Bianco című lemezt, amelyre az európai turnéjukon több, mint 250 ezer volt kíváncsi. Mivel az öreg kontinensen már nem volt olyan, aki ne ismerte volna őket, a Warner Brothers úgy döntött, hogy az Egyesült Államokban is sztárt csinál belőlük.
A fiúk ezek után megváltak lemezkiadójuktól, és felkérték Gloria Estefan férjét, Emilio Estefant, hogy legyen a zenei producerük. Ebből a frigyből született az Indigo című album olyan slágerekkel, mint a Don’t Blame It On That Girl, a Good Times vagy a Wap Bam-Boogie.
Húsz év közös munka után Mark Fisher úgy döntött, hogy nem tudja az életvitelét összeegyeztetni a folyamatos turnézással, ezért a két barát elbúcsúzott egymástól. 2005-ben azonban Danny White és Mark Reilly találkozott egy stúdióban. Igazán sikeres volt a randevú, mert Basia támogatásával újra összeállt a legendás csapat. Eredménye egy fantasztikus új CD lett, amely a slágerlistákon Jammie Cullum, Diana Krall, Norah Jones lemezei mellett szerepelt. A Matt’s Mood című album az egyedülálló szaxofonos Ronnie Ross emlékét idézi.
2009-ben Mark Reilly és Mark Fisher úgy döntöttek, hogy újra együtt alkotnak és hét év után kiadtak egy albumot HiFi Bossanova címmel, amelyet még egy újabb, a Hideaway követett. A két jóbarát – és így Mark Fisher utolsó évei – folyamatos turnézással teltek: koncerttermekben, arénákban és jazz fesztiválokon léptek fel a világ minden részén. Ezt mostantól kezdve Reilly – barátja emlékét ápolva – nélküle teszi majd új zenekarával.
