Jövőhét kedden lesz Zsebők Csaba költő új kötete, a „Végtelenjeinken hajózunk” bemutatója. A könyvet a legendás Püski Kiadó jelentette meg.
Zsebők Csaba új kötetét október 10-én 18 órától mutatják be a Semmi Extrában (Budapest, III. Lajos u. 46.). A költő beszélgetőtársa a felvidéki Gágyor Péter színházi rendező, író, a moderátor pedig Somody Ildikó televíziós szerkesztő lesz.
A „Végtelenjeinken hajózunk” 2017 nyarán jött ki a patinás Püski Kiadótól, amely korábban a „Sejtjeidben élnék” című Zsebők könyvet is kiadta. A szerző második verseskötetében a ciklusok címei megmutatják az általa járt új utakat: „Visszasüppedve kozmikus magányba”; „Bűvölet a Hold alatt”; „Végtelen tengerből gyöngyöket halászok”; „Bélyegeink egymáson zsugorodnak”…
Zsebők Csaba versei – többek között – a Napútban (Magyarország), a Muratájban (Szlovénia), az Irodalmi Szemlében (Szlovákia/Felvidék), az ÚjNautiluson (Románia/Erdély-Magyarország), a Folyón (Magyarország), a Nyugati Magyarságban (Kanada), a Holdkatlanon (Magyarország), a szlovéniai magyarok évkönyvében, a Nekünk Nyolcban (Magyarország), vajdasági-délvidéki lapok (Szerbia) irodalmi mellékletében, az Újjászületés antológiában, és az Art’húr Irodalmi Kávéházban láttak napvilágot, 2005 és 2017 között. Zsebők a Berzsenyi Aranykoszorús Kötet Díj egyik jelöltje volt 2016-ban. Ugyanebben az évben képző- és iparművész barátaival bejelentette az Ösztön Kortárs (ÖKO) Művészeti Csoport megalakulását.
AZ ELŐSZÓ ÉS AZ ELŐHANG:
Egy könyv elé
Zsebők Csaba új könyve témában, „habitusban” az előző folytatása. A habitus kifejezést itt azért szabad/kell használni, mert Zsebők költészetének ihletforrása a jelen történelme, a családi és nemzeti-történeti értékek felkarolása, a gyökerek kutatása és vallatása. Az egyéni sorsot meghatározó kollektív érzésnek a kinyilvánítása akkor is, ha ezzel „fordított” világunkban nem dicséret, hanem közönybe burkolózó hallgatás a válasz. Zsebők – ahogy újságíróként is tette – ma is az igazság köntörfalazás nélküli kimondására törekszik, s ezáltal az elhallgat(tat)ás gondolatától sem riad vissza, az agyonhallgatásra specializálódó médiahatalmaknak a céltáblája, függetlenül attól, hogy arról maga a költő (lírai én) tudomást sem vesz.
Új vonása ennek a költészetnek éppen ez: a közélet és magánélet olyan mértékű összefonódása, amikor a kettő már nem akadályai, hanem kéz a kézben járnak egymással, egymás kiegészítői. A családi fogantatású versek pedig – szűkszavúságukkal, minimalista eszközökkel, néhány szavas felütéssel, melyekből a vers „felhangjai” olvashatók össze. Ezek azonban csak ritkán végződnek poénszerű zárással, kinyilatkoztatásszerű fennköltséggel. Zsebők már régen leszámolt az urbánus-népi vitára utaló, a győztes fél kikiáltása nélkül lezajló, a kiközösítést és a „kánonból való kiírás” veszélyét is maguk után vonó fenyegetettséggel. Távol áll tőle mindenféle melldöngető nyelvbéli gesztikulálás vagy pátosz, egyben azonban hajthatatlan: jelesül, hogy nyelvi kilétünk nemzeti létünk megkerülhetetlen velejárója, lényege, esszenciája. Vagyis olyan sajátossága ez a szűkszavúságban is lényegre törő vallomáslírának, mint a hosszú légszomjban nyűglődő embertársunknak a tiszta levegő: életet ment, egyben a felszabadulás érzésével tölt el.
Bence Lajos költő, irodalomtörténész, szerkesztő (Lendva, Szlovénia)
Art’húr ARTéria – Zsebők Csaba
Zsebők Csaba először prózában jeleskedett, később nyergelt át a költészet szárnyas lovára. Mivel sokáig újságíróként dolgozott, volt gyakorlata az írásban, s kiélezett érzékenységgel vetette magát a líra világába. Verseit nemrégiben fedeztem fel magamnak, amit nem bántam meg, hiszen azonnal magával ragadott sajátos képalkotása, művészi (és újságírói) éleslátása, melyben a folklór és a szürrealizmus elemei keverednek egymással, meglepően hatásos módon. Az igazság keresése, az őszinte kritika, vágy a múlt megőrzésére, vagy éppen a jelenben való oldódás is megtalálhatóak műveiben. Gazdag formakultúrája, verseinek zeneisége, a kimondott és a csak sejtetett üzenetei könnyed harmóniát hoznak létre, nyugtatóan hatnak az olvasóra. Nem a szenvedélyek, vagy a szenvedés költője, nem perel a Világgal. Számomra az elfogadás költője, a csendes, éles szemű riporter-költő, aki a kis részleteket kinagyítva teremt egyensúlyt a múlt és a jelen között. Csak ajánlani tudom.
A. Túri Zsuzsa költő, szerkesztő, tanár (Genf, Svájc)
