Hogyan fókuszálhatunk a nevelés során gyerekünk erősségeire ahelyett, hogy szinte minden energiánkat a gyenge pontok korrigálására fordítjuk? És egyáltalán hogyan ismerhetjük fel, hogy miben tehetséges? A kötetben ismertetett módszer nemcsak ebben segít, hanem az ellenálló képességet és az optimizmust is fejleszti.
Dr. Lea Waters: Fókuszban az erősségek
Még egy-két generációval korábban is azt tartották, hogy a szülők feladata elsősorban az, hogy lenyesegessék gyermekeik vadhajtásait, mert így fognak idomulni a társadalmi elvárásokhoz, és így válhatnak sikeressé. A pszichológusok alighanem köteteket írhatnának tele arról, hogy mennyire kevéssé hatékony a régi módszer… Hogy mennyire nem segítette elő azt, hogy a gyerekekből egészséges önbizalommal rendelkező, önszabályozásra képes és a tehetségüket kibontakoztató felnőttek váljanak. Ám – szerencsére – immár új szelek érkeztek a nevelés világába.
Dr. Lea Waters a gyereknevelés szakértője szerint ideje hátrahagyni a régi stratégiát, hiszen látványosan megbukott, és helyette egy olyan módszert javasol, amely a gyerekünkkel való kapcsolatra és a család mindennapjaira is építően hat: a negatívumok helyett fókuszáljunk a pozitívumokra. A kutatások ugyanis arra az – igen tanulságos – összefüggésre világítottak rá, hogy a gyerekek nem akkor tudnak igazán fejlődni, ha folyton-folyvást korrigáljuk a hibáikat, hanem akkor, ha tovább építjük, amiben már jók, vagyis fejlesztjük az erősségeiket. Ugyanis az erősségeik bázisán képessé válnak majd felülemelkedni a gyengéiken.
A könyvben található kérdőív és erősséglista segítségével számba vehetjük gyermekünk erősségeit (és nem utolsósorban a sajátjainkat is), továbbá változtathatunk a hozzáállásunkon és a kommunikációs stratégiáinkon. Szó esik többek között arról, hogyan dicsérjük a gyerekünket oly módon, hogy azáltal tápláljuk az erősségeit, hogyan fejlesszük önkontrollját, hogyan válhatunk számára példaképpé, továbbá melyek a fegyelmezés konstruktív módjai, és az aktuálisan felmerülő, kihívást jelentő helyzeteket hogyan alakíthatjuk a tanulás és pszichés növekedés lehetőségeivé.
A szerző hangsúlyozza, hogy az erősségfókuszú nevelésre való átállás tanulási folyamat. Nem könnyű magunk mögött hagyni a rögzült negatív cselekvési mintákat. Ám gyakorlással új mintákat sajátíthatunk el, és majd azok válnak számunkra automatikussá: megtanulhatjuk felkattintani az „erősségkapcsolót”, és nem úgy reagálni, hogy azzal „visszanyessük” és elbizonytalanítjuk képességeiben a gyermekünket, hanem oly módon, hogy az egyéni sajátosságaihoz igazodva gondozzuk (ahogyan a különböző fajta növények is eltérő típusú környezetben és tápoldattól tudnak növekedni), szeretettel építjük, megtanítva neki azt, hogy később hogyan építheti tovább saját magát.
Részletek a könyvből
„Honnan tudjuk, hogy milyen fejlődési fókusszal rendelkezünk? A következő gyakorlatot a tanfolyamaimon szoktam elvégeztetni a szülőkkel. Ennek segítségével bepillanthatunk a saját szemléletünkbe:
Képzeljük el, hogy a gyermekünk egy agyagtömb. Képzeletben formáljuk meg gyermekünk hű mását. Lépjünk hátra, és vessünk rá egy pillantást. Azt fogjuk találni, hogy néhány terület már tökéletesen kialakult és gyönyörűen megformázott. Ezek a részek gyermekünk erősségei. Más területek félkészek, vagy akár egyáltalán nincsenek megformázva. Ezek a hiányos részek gyermekünk gyengeségei.
Lássuk a lényeget. Rengeteg időt és energiát szánhatunk a gyermekeinkben lévő hézagok tömködésére, félkész területek megmunkálására és durva élek lecsiszolására. Amikor a gyengeségek csökkentésére összpontosítunk, a hiányos területek valóban kisebbé válnak, ám közben nem tettünk semmit gyermekeink erősségeinek fejlesztéséért.”
„Az erősségközpontú nevelést sosem késő elkezdeni, és nem teszi a gyermekünket arrogánssá vagy önteltté. Tavaly egy pozitív pszichológiai konferencián tartott előadásom után odajött hozzám egy apuka a résztvevők közül. Ránézésre az ötvenes évei végén járt, őszülő hajjal és a sikeres emberekre jellemző magabiztos fellépéssel – amelyhez hozzátartozott a rendkívül lényegre törő társalgási stílusa is.
Át is ugrotta az ilyenkor szokásos udvariassági formulákat, és azonnal a következővel indított: »A lányomat szorongás gyötörte a középiskola utolsó évében, ezért elvittem egy pszichológushoz, aki sokat segített neki, különösen abban, hogy képes legyen megbékélni azzal, hogy elváltunk az édesanyjával. Tehát látom a pszichológia jótékony hatását a problémák megoldására. Arról azonban nem vagyok meggyőződve, hogy jó ötlet lenne alkalmaznom az erősségközpontú megközelítést, kiváltképpen nem a két fiam esetében. Ha az erősségeikre fókuszálok, az azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyom a gyengeségeiket? Nem irreális ez egy kicsit? Nem fogják így túlságosan elbízni magukat?«
Gyakran találkozom ugyanezekkel a kérdésekkel, és mindet meg fogjuk tárgyalni. A válaszom azonban röviden ennyi: egyáltalán nem.
Egy erős gyermek képes kiaknázni az erősségeit, és ezzel párhuzamosan dolgozni a gyengeségein, mert a szilárd önazonossága biztosítja számára azt a stabil alapot, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy képes legyen elismerni és megcélozni azokat a területeket, amelyeken fejlődésre van szüksége. Az erősségközpontú megközelítés nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a gyengeségeket. Inkább arról van szó, hogy más, nagyobb összefüggésből tekintünk rájuk és közelítjük meg őket.
Tehát miután feltettem néhány kérdést ennek a kifinomult úriembernek, hogy egy kicsivel többet megtudjak az aggodalmairól, egy ösztönös sugallatra hallgatva megkérdeztem, hogy kertészkedik-e. Beletrafáltam! Megkérdeztem tőle, hogy mit tesz annak érdekében, hogy a kertje szépen viruljon. Beszámolt a gyomlálási stratégiáiról, a speciális hálóról, amellyel a rózsáit védi a kártevő rovarok ellen, valamint a féltett növényeit körbekerítő alacsony kerítésről. Egy ízig-vérig kertészbe botlottam, és ezzel megütöttem a metafora-főnyereményt!
Megkérdeztem, mit tesz azért, hogy a növényei a lehető legegészségesebbek legyenek. Mesélt a talajtakarásról, a szezonális metszésről, a jó minőségű termőtalajréteg rendszeres pótlásáról és egy drága növénytápról, amelynek hatékonyságára esküdött. Még javasolta is, hogy írjam fel a termék márkáját, hogy én is használhassam a kertemben. Kétségkívül imádta a kertjét, és örömmel elősegítette a virulását.
Beszélgettünk arról, hogy néhány módszere miként csökkentette a kertje virulásának akadályait (például a gyomeltávolítás), míg mások miként fokozták a növekedést (például a szuper növénytáp). Ennél szebb párhuzamot nem is lehetne találni az erősségközpontú gyermeknevelésre: ha a jóllét érzését szeretnénk kifejleszteni a gyermekeinkben, akkor meg kell mutatnunk nekik, hogy miként távolíthatják el a gyomjaikat (gyengeségek), és hogyan használhatnak növénytápot (erősségek).”
