Légrádi Gergely író legújabb kötete, a Nélkülem című regény összetett témát boncolgat. Hogyan rombolja le az Alzheimer-kór egy életerős marketing szakember mindennapjait, ez hogyan hat a közvetlen környezetére, a folyamat pedig hogyan szembesíti azzal, milyen életet is élt valójában. A regényből népszerű színművészek, így például Hámori Gabriella és Rudolf Péter olvastak már fel részleteket kisvideó formájában.
Légrádi Gergely a Titokfa című esszéregény és a Szemben című novelláskötet után harmadik könyvével jelentkezik. A szerző ezúttal a regény műfaját választotta, méghozzá filmszerűen pergő jelenetekkel. A Nélkülem című kötet szenzitív témát feszeget: a rohanó mindennapjainkban próbál megállásra kényszeríteni mindannyiunkat.
A könyv főszereplője, Miklós sikeres marketing szakember, feleségével és két gyermekével jómódban élnek. Életük viharos gyorsasággal megváltozik, amikor kiderül: Miklós Alzheimer-kórban szenved. Az egyre sűrűbben és hangsúlyosabban jelentkező szótévesztések és emlékezetkihagyások arra sarkallják, hogy tudatosan rögzítse fel-felbukkanó emlékeit. Miklós naplót ír. Fájdalmas, de végre őszinte reflexiót arról, ami történik vele és arról, amit még vissza tud hívni a múltból. És életében először kérdez. Nem problémát old meg és az ügyfelek kéréseit, hanem megáll és kérdez. Felépíthető még egy teljes, értékes élet? És, ha igen, elkerülhető, hogy a semmibe vezessen?
A regény számos gondolatébresztő mondata közül az egyik arra kérdez rá, hányan élik nélküled az életünket, melletted? A kötet fizikai megjelenése is formabontó: a fejezeteket Ordódi Tamás grafikus beszédes illusztrációi kötik össze, továbbá az olvasó más-más grafikával találkozhat a könyv védőborítóján és az alatta lévő keménytáblán. Nem véletlenül.
A regényből népszerű színművészek olvastak már fel kamera előtt részleteket, így Schmied Zoltán, Rudolf Péter, Hámori Gabriella, Máté Gábor és Nagy Dániel Viktor tolmácsolásában is láthatunk és hallhatunk részleteket a műből.
Nélkülem részlet – Rudolf Péter
Részlet a regényből:
„Néha jobban vagyok. Onnan tudom, hogy sok minden eszembe jut. Csak úgy, magától. És mindenféle erőlködés nélkül tudok beszélni róla. Ilyenkor rengeteg emlékkel találkozom újra. Jönnek, én pedig figyelek. Ismerősek a képek, a szereplők, de sok jelenetet csak most értek meg. Most veszek észre. (Most élek újra?) Jönnek, csak jönnek, és én figyelek. Mi történt velem. A többiekkel. Megélem azt, amit elmulasztottam. Kár, hogy a semmibe vezet.”
