A bor a legnemesebb természetes ital, tudatják az erre hivatottak, esetleg hozzátéve latinul, hogy vino vitis, azaz borban az élet. Ezen latin nyelven felhangzó állítás egyben utalás arra, hogy a borkészítés tudományát már a korai eleink is ismerték, sőt a történelem előtti időkben is élvezték ismeretük eredményét, a szőlőből, gyümölcsből erjesztett kellemetes italokat.
A borban található aromás anyagok, ásványi anyagok, aminosavak, festék és ízanyagok, illatanyagok, s nem utolsó sorban a sokunknak oly kellemes alkohol az egészséges embert könnyen megérinti, barátjává, fogyasztójává teszi, néha túlságosan is. De a szélsőséges és mértéktelen italozásnak nem engedve, étkezéshez kapcsolva a fogyasztást, és a kellő mértéket nemre, életkorra tekintve betartva a borfogyasztás egyenesen ajánlatos a felnőtt emberek számára.
A vörösbor kedvező élettani hatásairól már régen is olvashattunk, legutóbb a fehér bor mértékletes élvezetének jó oldalát is dokumentálták tudományosan. A borital egyes országokban gyógyszertárakban is árusított termék, s a hazai patikamúzeumok polcain is található olyan üvegcse, amire például „vinum tokajense passum” felirat került valamikor, bizonyítva ezen ital gyógyképességét. Ma már nem helyénvaló, de valaha gyermekek is kaphattak kevéske vizezett bort, lázas betegségek, hasi problémák esetére. Igaz, hazánkban a középkorig, sőt még az ezt követő időkig elterjedt szőlőnövények borai gyengébbek voltak a maiaknál, felnőtt szervezet számára hígítás nélküli fogyasztást tett lehetővé. A hígítás már a római korban is bevett gyakorlat volt, sok esetben ólomedényekben történt, sajnos az ólomvegyület a borba is belekerült, és bizony előbb utóbb ártalmára vált a borital fogyasztóinak. Szerencsére ezen ólmozást eredményező szokással idejekorán felhagytak, s ma már a borneműt egészségesen fogyasztjuk, s ha figyelünk a készítés, tárolás kialakult receptúrájára, egészségünk egyik legfőbb őre lehet a jól kezelt nedű.
Hígítani a borvíznek nevezett szénsavas ásványvizekkel a legjobb, de Jedlik Ányos szerzetes tanár úr által feltalált szódavízkészítő gép útján nyert, frissítő szénsav tartalmú vízzel sem utolsó élvezet. A homoki szőlővidékeken termelt borok a legjobbak, talán szódás borital céljára. Azon országokban, ahol a homoki bor nem elterjedt, nem is fogyasztják a szódás bort, megfosztva magukat a jó spriccerek nyújtotta ínyörömtől. Igaz viszont, hogy a legnagyobb borfogyasztó nemzetek borai a mieinknél gyengébbek általában, szesztartalmuk kisebb, jóval többet lehet inni belőle, ezért víz helyett is azt fogyasztják. Míg nálunk bigottan tiltják az élsportolókat az alkohol fogyasztástól, addig például a jó eredményeket elérő francia olimpiai sportolók konyháján többféle bort kínálnak, folyadékként csak azt veszik magukhoz idegen országokban, joggal tartva attól, hogy a helyi ismeretlen és szokatlan összetételű ivóvíz esetleg gyomorproblémákat okoz.
S ha már külföldi példánál tartunk, itt kell megemlíteni, hogy a hazai borkínálat marketing tevékenysége külföldön enyhén szólva is számos tartalékkal bír, sok lehetőség kiaknázatlan. A londoni Harrods áruház, amelyiket azzal a szlogennel emlegetnek, hogy ami a Harrods áruházban nincs, az a világban nem kapható. Nos, ezen áruház igazán temérdek borkínálatában a honi borok nem voltak föllelhetők. Közép-európai borként csak az osztrák borok jelentek meg a polcokon, míg legkülönfélébb náció borai a világ minden részéről képviselik magukat.
Cikkünk célja azonban nem a kereskedelem elmélyítése, hanem a borkultúra borfogyasztói szempontból való ismertetése. Ugyanis a termelők, borhoz értő szakemberek, sokszor felsőfokú végzettséggel munkálkodó borászok már sokszor írtak, sokszor nyilvánultak meg ezen témában, sokszor elmondták problémáikat, ismertetve eredményeiket. Sokszor olvashatott az érdeklődő irodalmi mélységű ismertetéseket, felmagasztalásokat, de a szőlőt megkapáló, a mindennapi borát elfogyasztó halandó – a jó borivó – véleménye, gondolatai rejtve maradtak eddig. Cikkünk vezérfonala, érdeke tehát a kultúrált borfogyasztó polgár, a sokaság érdekeit képviselő tájékoztatás és vélemény kimondása, amely mellett csak vázoljuk a tenni javasoltakat.
Ez a vélemény azonban nincs teljes összhangban a mai hazai érdekeltségekkel, pontosabban azon ismeretekkel, amiket eddig elénk tártak. Egyszerű a magyarázata ennek: a borfogyasztók tömegei az olcsó italok fogyasztásában érdekeltek, mert a minőségi borokat sokan rendszeres fogyasztóként nem tudják megfizetni. Lehet a legjobb pincészet legkiválóbb bora is a kereskedések polcain, a jó minőségű kannást keressük, mert a másikra nem telik. Így azután mégis a minőségből teszünk engedményeket, s fogyasztjuk millió liter számra az egyszerűt, az igénytelent. S jó, ha ez az egyszerű mégis borértékű, nem pancsolt. Sajnos a tömegek számára már nehezen elérhető közepes árfekvésű borok között is sok művit, machináltat találni, a jól kezelt hordós tömegborokat lámpással kell keresni. A jól kezelt hordó íze eltűnt a legtöbb borból, ami nagy hiányosság. Igaz, hogy színben, tisztaságban a mai borok többet adnak a korábban általánosan megismertekénél. Azért laikus fogyasztóként mi is tudjuk. hogy a jó boritalhoz oda kell zarándokolni akár csak a borkiméréshez is, áhítattal kell magunkhoz venni, ízeit ki kell kóstolgatni és örök hálával kell gondolni arra, aki nekünk előállította. Ezen örök hála lerovása a termelőknek legtöbbször elégséges úgy, hogy a bor árát megfizetjük.
Magyarországon több termőtáj boritala híresült el, igaz, hogy ezek a termőtájak rendszerint kicsinyek, az ott előállított mennyiség a világpiacon csekély. Ezek a termőtájak azonban olyan minőséget képesek rendszerint előállítani, amit más nemzetek sem mindig képesek. Ismertetésünk a honi tájborok terméseinek és termőhelyeinek bemutatásával folytatódik, a teljesség igényének kizárásával. Teljesség érdekében a borászati szakkönyveket ajánlatos tanulmányozni, bennünket a fogyasztói emóciók érdekelnek.
