Hiába az egy gyerek, már a másik is aktív részese az életünknek, még ha a pocakban is lakik és az ő életét is dokumentálni kell, őt is kell orvoshoz vinni, nyugtató simogatást alkalmazni hidegfront esetén stb. Ennek ellenére Emma trónörökös naplója azért folytatódik, ha akadozottan is.
Fizikai aktivitás
Emma még mindig rendkívül aktív. Ezt nem én mondom, mert nekem ez a normális, mármint az ő viselkedésében. Hanem anyukák, foglalkoztatók, rokonok, ismerősök. A többi gyermekhez képest többszörös lángon ég. Megállni csak az étkezések idejére tud, annak is inkább az első felére, amikor éhes. Amikor már többé-kevésbé jól lakott, vagy a szája jár, vagy a lába, vagy mindegy, csak járjon valamije. Az új dolgok, új emberek, vagy csak simán az emberek rendkívül feldobják. Mostanában csak úgy eldobja magát örömében, ha meglát egy kedves ismerőst. Ha gyerekek között van – általában a játszótéren, játszóházban vagy bármilyen gyermekprogramon –, akkor azt sem tudja, merre, kihez rohanjon örömében. Nem fél az idegenektől, állatoktól – még ha azok őrjítően ugatnak is – vagy az új helyzetektől. A manómuzsikát már felcseréltük a manótornára, mert azt már másfél évesen sem volt képes végigülni, de most ott tartunk, hogy lassan már a tornának az üteme is lassú számunkra. Az ugrálós, lábemelős, guggolós, sőt már az ütőn labdát egyensúlyozó feladatokkal sem problémázik túlzottan, így lassan újfajta mozgásformát kell kigondolnunk neki.
A nagy aktivitásnak azért van egy rendkívüli hátulütője is. Hamar elfárad, amit általában nem magába fordulva nyilvánul meg. A gyors elfáradást követő hisztis viselkedést taktikák sokaságának tesztelésével sikerül csak csillapítani egy hosszú folyamat során.
Van úgy, hogy igen nehéz a nap vége, legfőképp akkor, amikor folyamatosan csillapítani kell heves természetét. Ez olykor fárasztó. És ez pocaklakó növekedésével is egyre nehezebb. Hiába van még a tesó a pocakban, fizikailag már nem tudok úgy teljesíteni és Emma már most érzékelheti ennek hátrányait. Nem tudom már úgy felkapni és megölelni, mint korábban, de igyekszem minél többet leguggolni hozzá, megölelni és megpuszilni. A fizikai kontaktus a játékokban is behatárolt, mert vigyázni kell, nehogy megrúgja a pocakomat, nehogy ráüljön, vagy egyáltalán fel tudjak tápászkodni egy-egy testhelyzetből. Sokszor irigykedve figyelem, amikor apával hemperegnek, bunyóznak a földön, és este lefekvés előtt a karjaiban odabújik hozzá és azt mondja neki: „Szei (szereti) a Lalit”.
Szellemi aktivitás
Nap közben iszonyat jókat derülök Emmán. Gyors fizikai természetéhez érdeklődő elme is társul. Már szinte bármit leutánoz beszéd útján, persze több-kevesebb sikerrel. A legjellemzőbb, legberögzültebb babanyelven megnevezett dolgok, mint a cipő-püti vagy a boci-bogyi elég sokáig tartják, tartották a frontot. Egyben meg is jelent a „Mi ez?” kérdésbombázás is. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag ráérzett apja marketing beállítottságára, és fürdés közben folyamatosan bombázta „Mi ez?” kérdéseivel, miközben a kedvenc, megüresedett tusfürdős, samponos és egyéb kozmetikai flakonjaival játszott, és az azokon található logókra mutatott. Így a Nia=Nivea, Dove, Fatko=Schwarzkopf, O Size=Old Spice logok gyorsan rögzültek a gyermek elméjében.
Úgy egy éves korában angol kifejezéseket használt előszeretettel, mint például a THIS, THAT. Persze nem tudatosan, csak valamiféle elgondolás alapján. Aztán később francia hangzású szavakat talált ki, mint a PÜTI=cipő, jelenleg pedig göröghangzású kreációkat használ, mint a PÁCIUS=palacsinta, DEDOSZ=nadrág vagy CIPOSZ=cipő.
Kezdődik a vicces szövegszituációk időszaka
A ligetben, ahol lakunk idén elég sok a harkály; egy időben az egyik néha eltévedt és a ház külső falán kopogtatott. Persze rögtön érkezett is a „Mi ez?” kérdés Emmától, amire én elmagyaráztam gyönyörűségemnek, hogy a harkály kopog ilyen gyorsan. Másnap egy beszélgetés során megkérdeztem tőle, hogy „Mit főzzek Emma? Valami egyszerűt és gyorsat.” Erre ő azt válaszolta, hogy HARKÁLY-t. Nyilván a gyors szóról rögtön a harkályra asszociált.
Édes volt akkor is, amikor megmutattam neki, hogyan kell levenni a cipőjét, és azt magyaráztam, miként kell húzni a cipő nyelvét, ahhoz hogy kilazuljon és könnyebben levegye. Erre felkapta a fejét, rám nézett és komoly arccal kinyújtotta a nyelvét.
A fogmosás is igen viccesen zajlott egyszer. Emmának, speciális babafogkrémjének tubusán egy krokodil található. Ezek a fogkrémek igen ízletesek és kellemes illatúak, így megszolgálják azon szerepüket, hogy a gyermek megszeresse a fogmosást, de sajnos már túlzottan is, mert sokszor idő előtt megfalatozzák azt, nem sokkal a fogkeféjükre kerülés után. Nem győzöm hangoztatni, hogy ki kell köpni a fogkrémet. Ő jól nevelten a következők szerint kommentálta, amikor látta, hogy anya fogmosás után kiköpi a fogkrémet: „Anya kiköpte a krokodilt!”
Emma és a keszó
Már az második trimeszter elején is megkérdezték páran, hogy Emma mit szól a tesó érkezéséhez. Ekkor még azt a választ adtam, hogy még én sem fogtam fel teljesen, nem hiszem, hogy a tesó érkezését Emma a 22 hónapjával egyszerűbben fogja fel. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy beavatom és közlöm vele a hírt, lássuk mit reagál. Növekvő pocakomra mutatva elmeséltem neki, hogy a tesó odabenn van. Csak passogott rám nagy bociszemeivel. Mikor mondtam neki, hogy adhat neki egy puszit is, odahajolt és egy csókot nyomott a pocimra. Hihetetlen tényleg mennyire szivacs az agyuk ebben a korban, mert ezek után már akármikor is kérdeztem tesó felől. Ő rámutatott a pocimra, és széles mosollyal az arcán mondta: KESZÓÓÓ, és nyomott egy puszit neki. De ha olyan kedve van, csak hozzám szalad, megöleli a pocit és azt mondja: SZEI (szereti) Hát ilyenkor meg kell zabálni.
Persze néhány hét múlva kiderült, hogy mégsem ilyen egyértelmű a dolog számára, főleg mikor rámutatott apa és a saját pocijára is, hogy ott is tesó van. De nem olyan rég apa és Emma is kapott egy-egy labdát a póló alá – az enyém alá természetesen nem fér már be – majd apáéra mutatva közölte: „Apa tesója”, sajátjára mutatva pedig, hogy „Emma tesója”. De cuki akkor is, amikor látja, hogy a pocakomat bőrfeszesítővel kencézem, ő tényként konstatálja, hogy „Anya bekeni a keszót!”.
És nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe, ez az ő érdeme is. Hiszen, ha nincs a lelki békénk, nyugalmunk, amit ő adott nekünk, akkor tesó sem érkezett volna. Ebben biztos vagyok. Emlékszem, amikor az örökbefogadás folyamatához szükséges pszichológiai vizsgálaton is részt vettünk, említettük, hogy ha lesz egy „öribabónk”, akkor úgy gondoljuk érkezni fog a „pocakbabó” is. Pszichológiai szakértőnk aztán lelkünkre kötötte, hogy a cél azért véletlenül sem ez legyen, és véletlenül se éreztessük ezt az öribabóval. A jóslatunk bevált, de azt magam sem gondoltam volna, hogy ilyen hihetetlen hálával, és még nagyobb szeretettel leszek Emma iránt, ha ez bekövetkezik.
Kapcsolódó cikkek:
A pocaklakó első trimesztere
Emma baba naplója – Jön a kistesó
Csodák márpedig vannak – Emma naplója
