A hozzám forduló hölgyek sokszor panaszkodnak, hogy mindig egyedül vannak a bajban, és hogy soha nem kaptak segítséget senkitől. Ezen nem is kell csodálkozni. Mindig pont olyan nehéz feladatokat kapunk, amivel egyedül el is bírunk. Illúziókat ne kergessünk, hogy bárki megúszhatja a nehézségeket, de egy-két mankó azért nem árthat.
Az élet legnehezebb pillanataiban mindig egyedül vagyunk. Ezért vagyunk egyedül a kisebb feladatoknál is, hiszen hogyan bírnánk el a legnehezebb pillanatokban a feladattal, ha kicsikben elbukunk, vagy más cselekszik helyettünk.
Amikért általában fohászkodni szoktunk:
Kérünk erőt és kapunk nehézségeket, amik erőssé tesznek
Kérünk bölcsességet és kapunk problémákat, hogy bölcsen megoldjuk őket
Kérünk jómódot és kapunk izmot, agyat hogy dolgozzunk
Kérünk bátorságot és kapunk feladatokat, hogy legyőzzük azokat
Kérünk szeretet és kapunk bajba jutott embereket, hogy segítsünk
Kérünk jóindulatot és kapunk lehetőségeket.
Semmit sem kapunk meg, amit akartunk, de mindent megkapunk hozzá, hogy megvalósítsuk a vágyainkat, valamint a bónuszt, a ráadást, hogy mindezt mi értük el, nem ingyen kaptuk, és ebből lesz az önbecsülés, és a sikerélmény.
Ha a párunktól, környezetünktől, gyerekünktől várjuk azt, hogy változzon meg, akkor boldogtalanok leszünk egy életen át. A környezetünk viszont rögtön megváltozik, ha mi változunk. Az élet olyan, mint a tükör. Azt adja vissza, amit mi adunk.
Ne a rosszat vegyük észre a körülöttünk zajló eseményekből, hanem a jót keressük. Hajlamosak vagyunk a rosszat észre venni és felnagyítani. Milliószor hallok hölgyeket – szinte versengve – panaszkodni férjeikre, egymás alá lovat adva, hogy kinek rosszabb az élete. Ezt pont meg is lehet fordítani. Azért siránkozunk, hogy figyeljenek ránk, sajnáljanak minket. Ezért képesek vagyunk az életünkről elhinni, hogy rossz, és ez által bevonzani negatív eseményeket? Én azt gondolom, hogy ez túl nagy luxus.
Összpontosítsunk a jóra, és ha elég kitartóak vagyunk, akkor az életünkben a jó dolgok kapnak teret. Attól még kapjuk a feladatokat, de csak azért, hogy az égiek lássák, hogy nem felejtettük el a leckét. Ezek olyan ismétlő kérdések. Persze mindig egy kicsit nehezebbek, újabbak, hogy ne legyenek unalmasak.
Örüljünk a feladatoknak, mert az azt jelenti, hogy megvan hozzá minden adottságunk, hogy jól megoldjuk, és boldogan zsebeljük be az elismeréseket, a sikerélményt és élvezzük az általa megszerzett egészséges önbizalmat, harmóniát. Ez igaz az élet minden területére.
Sok sikert és jó munkát minden hölgynek!!!
Vanitana – életviteli tanácsadó
