Miért van az, hogy mindig a szomszéd fűje zöldebb? Miért nem a saját kertünkben kapirgálunk?
Ennek több oka is van. Ha bármit vagy bárkit meglátunk, akkor az elménk, az agyunk azonnal összehasonlít. Rögtön azt nézzük, hogy a másik emberhez képest kisebbek, nagyobbak, szebbek vagyunk-e. Olyan csillogást látunk a másik szemében, amit a magunkéban szeretnénk látni. Valójában ez a félelem.
Félünk attól, hogy mi nem vagyunk elég tökéletesek. Nem azzal törődünk, hogy mi van, hanem azzal, ami nincs. Pedig mindenkiben megvan minden. Persze nem egyformán. A különbség csak az, hogy ki mennyit tesz a cél érdekében, és hogyan éli meg önmagát. Aki csak arra koncentrál, hogy miből jutott neki kevesebb, az elégedetlen, rosszkedvű emberré válik, és az irigység fogja kitölteni a napjait. Aki viszont arra koncentrál, hogy mi benne a jó, mi benne a különleges, és ezeket a tulajdonságait hagyja mások által is megtekinteni, azok boldog, kiegyensúlyozott elégedett emberekké válnak. Ők lesznek azok, akiket irigyelnek, ők lesznek azok, akiknek csillog a szemük. Pedig ők is pont annyira tökéletesek, mint azok, akik nem érzik magukat annak.
Mi erre a megoldás?
Nézzünk szembe magukkal, fogadjuk el a hibáinkat, sőt szeressük azokat. Minden, amit felróhatunk hibánknak, azoknak van másik oldala, ami viszont az erényünk. Ebből arra következtethetünk, hogy ha nem lenne hibánk, akkor jó tulajdonságunk, erényünk sem lenne? Igen, pontosan így van. Nézzünk egy példát. Egy hölgy kliensem arra panaszkodott, hogy a párja élhetetlen, túl becsületes az üzleti életben, sokkal dörzsöltebbnek kéne lennie. Sokkal több diplomáciai érzékkel kellene rendelkeznie. Sokkal több pénzt tudna haza vinni, ha egy kicsit rámenősebb lenne, stb. Felsorolta a párja rossz, általa rossznak ítélt tulajdonságait. Mivel már jól ismertem a hölgyet, tovább vittem a beszélgetést, csak egy másik területre tereltem a helyszínt. A párját a magánéletben miért értékeli annyira? – kérdeztem. A válasz a következő volt: mert becsületes, megbízható, egyenes, korrekt, kompromisszumokra kész, stb. Tehát azok a tulajdonságok, amik az előbb dühítők voltak, most egy kis színhelyváltoztatással jó tulajdonságok lettek. Egy ember viszont nem tud délelőtt dörzsölt, rafinált lenni, este viszont korrekt, megbízható, ebben megegyeztünk.
Sok-sok ehhez hasonló példát lehetne még felsorolni, a lényeg az, hogy mindenkinek magához képest kell felállítani az elvárásokat. Csak akkor szabad elégedetlennek lenni, ha tehetségünk, erőnk, bátorságunk van valamihez, vagy valamit csak trehányságból, lustaságból nem teszünk meg. Akkor már saját magunknak tehetünk szemrehányást, hisz minden megvan hozzá bennünk, legfeljebb a másik kitartóbb, szorgalmasabb. Ezeket a tulajdonságokat viszont már mi szabályozzuk.
Váderedményként: irigykedni felesleges energiapocsékolás, hiszen így egyre messzebb kerülünk az áhított céltól.
Vanitana – életvezetési tanácsadó
Kapcsolódó cikkek:
Receptek egy egészséges, boldog élethez
