A Tulipános Kocsma című kisregény üzenete, hogy az egyszerű, olykor kisiklott életű emberek számára is van remény, hogy maradandót alkossanak. Optimista, humorral fűszerezett, könnyed nyári olvasmány, szerethető karakterekkel.
“Hat éven át készült ez a kisregény, a nagyobbik fiam születése után nem sokkal jött az ötlet, sétáink során, majd elvetettem, újra elővettem, és amikor a családom elaludt, papírra vetettem. A kisregényen végig érződik a vidék szeretete, a szereplők nagy részét a valóság ihlette, de a fantáziám formálta át őket” – mondta Simon Rita, a regény szerzője, aki azt is elárulta, hogy 1997-be repít vissza, egy kevésbé gyors és digitalizált világba, egy helyi közösség, egy baráti társaság életébe bepillantást nyerhetünk, akiknek egyetlen biztos pont van az életükben. A Tulipános Kocsma.
“Hosszú éveket töltöttem otthon a gyerekeimmel, és eleinte azt gondoltam, a világ bezárul majd számomra, de szerencsére nem így történt. A séták és éjszakázások alatt rengeteg regény, novella és egyéb írás körvonalazódott a fejemben, amelyeket később papírra vetettem. Nagy részük a fiókban vár arra, hogy formába öntsem, befejezzem, így írói munkásságom első mérföldköve e regény. Az írás szeretete nem új számomra, korábban gazdasági újságíróként is tevékenykedtem, jelenleg pedig, családi teendőim mellett jogászként dolgozom. Kevés szabadidőmben az írás mellett párommal közösen természetfotókat készítek” – teszi hozzá a szerző.
A regényből:
„Újalmás, az egykori mezőváros lomhán és elfeledetten terült el a Tisza mellett. Sárgás-barnás, kopottas kockaházaival, egyetlen, ámde rettentően elavult lakótelepével és szürke társasházaival kiérdemelte a porfészek jelzőt. A központot egész szépen helyrehozták ugyan, nemrég nyitott ki a felújított művelődési ház és a hozzá tartozó könyvtár, mellette az új általános iskola. A sétálóutca modernebb boltjain és forgatagán túl azonban vánszorgott az idő, egyetlen, nyárfákkal szegélyezett főutcáján még lovas kocsik is megfordultak a távolsági busz mögött lemaradva, hogy aztán gazdájuk alig-alig tudjon kikecmeregni a töméntelen mennyiségű kátyúból. Egy kisváros, ahol a múlt sosem ér véget, a jövő sosem kezdődik el, csak a Tulipános Kocsma örök. De lehet, hogy még az sem – gondolta magában a hórihorgas, miközben azon filozofált, hogy ideje lenne felnőni, bár lehet, ez a hajó már réges-rég elúszott.”
