Mindenki átélte már a szörnyű valóságot: az addig idillinek és tökéletesnek tűnő párkapcsolat megromlik, a felek elkezdenek veszekedni, a problémák gyűlnek, még a végén nem marad más, mint a döntés: véget vetni a szenvedésnek. De mi jön ezután? Újra lehet kezdeni egy megromlott kapcsolatot? Vagy túl kell lépni a szakításon?
Két ember találkozik. Megkedvelik egymást, keresik az alkalmat, hogy együtt lehessenek, megosztják a boldogságukat, a problémáikat, később az egész életüket. Viharok jönnek, de valahogy mindig sikerül elsimítani a konfliktusokat. Szerelmesek lesznek, és úgy gondolják, hogy ennél jobb nem is történhet velük, és soha nem akarják, hogy vége legyen a tökéletességnek.
Azonban sok esetben mégsem kerülhető el a szakítás, nem számít, hogy a partnerek mennyire szerelmesek, hogy a bizalom megvan-e köztük: sokszor érezi azt az ember, hogy ez bizony nem elég. Ami ezután jön, arra nincs forgatókönyv; lehet a kapcsolat vége veszekedés, kiabálás, egymás megbántása és végül a „soha többé nem akarlak látni” tipikus mondat, de akár a békés elválás is, ahol mindenki nyugodtan elmondja a problémáját és közösen jutnak el a végső döntéshez. Akárhogy is történjék, a szakítás mindig fájdalmas mindkét fél számára, és egy komoly kapcsolat esetén a következő időszakot nehéz átvészelni.
Sokak szerint az újrakezdett kapcsolat csak „felmelegített káposzta”, s ebből ki is derül, mi a vélemény erről az esetről: ha valami nem működik, az mehet a levesbe. De vajon ha két ember szereti egymást, a külön töltött idő nem segíthet-e abban, hogy rájöjjenek a valódi érzelmekre? A kapcsolatok kezdetét általában könnyű meghatározni: egy különleges nap, ami 
utána jeles évfordulóvá válik. A végét azonban annál nehezebb: van, hogy a szakítás kimondása után a felek mindennap órákat beszélnek telefonon, vagy épp a „legyünk barátok” elvet vallva keresik egymás társaságát. Ha a két fél nem tud elszakadni, ugyan úgy tudják folytatni az abbahagyott kapcsolatot? Rengeteg pro és kontra érvet fel lehetne sorolni… Egyesek szerint a gondok, a veszekedések, a problémák nem változnak meg, akármennyire is szereti két ember egymást, hiszen ha egyszer pontot tettek a sztori végére, akkor nincs értelme újrakezdeni. A másik oldalon viszont ott a romantikus érv: „a távolság a kis tüzet kioltja, a nagyot szítja”, azaz ha a két fél valóban összetartozik, talán a másik hiánya épp elég ahhoz, hogy meglássák a fontos dolgokat. Egy tinimagazin felmérése szerint az olvasók 61%-a újra kezdené az ex-barátjával/barátnőjével a kapcsolatot, ha tehetné, azt is bevállalva, hogy a gondok és a szakítás nyomai nem múlnak el nyomok nélkül. És ki tudja, talán a békülő-szex valóban a legjobb?
Persze vannak olyan kapcsolatok, ahol a döntés végleges. Vagy az egyik, vagy mindkét fél biztos benne, hogy már nem akarja folytatni a szenvedéssel és örökös öldökléssel járó napokat kedvesével, és bár nem biztos, hogy a szerelem elmúlt, a dolog nem mehet tovább. Fel lehet tenni a nagy kérdést: mi lesz ezután? Ha mindkét fél tovább tud lépni, egyszerű a képlet: új kapcsolatot kezdenek, esetleg néha megbeszélik, hogy kinek hogyan alakult a sorsa, és szép emlékként őrzik meg a közös múltjukat. De mi van akkor, ha az egyik partner nem akarja, vagy nem tudja elfelejteni a másikat? Ha az ex megtalálja új kedvesét, azt bizony nem egyszerű a másiknak elfogadni, pláne ha az még nincs túl a történteken. Ilyenkor jön az áskálódás, a kibeszélés, vagy a véletlen felbukkanások sorozata. Ekkor egyszerűbb esetben jobb megbeszélni a dolgokat, különben az új szerelem látja kárát, ám ha ez sem segít, akkor a kapcsolat teljes megszakítása jelenthet megoldást.
Az elválás minden esetben megviseli a feleket, legyen az békés befejezés, vagy viharos csetepaté. Az újrakezdéshez – akár a régi, akár egy új partnerrel – túl kell lépni a múlt tüskéin, és meg kell bizonyosodni abban, hogy kész rá az ember.
Szerző: Ambrus Anna
Kapcsolódó cikkek:
