2015. június 24-én új bemutatót tart az Orlai Produkciós Iroda a Belvárosi Színházban. A Hair című musical eredeti, Broadway-változatát Mohácsi János állítja színpadra.
– Az előzetes híradásokból tudjuk, hogy ez a Hair nem az a Hair, amit Milos Forman filmjéből ismerünk. Az eredeti Broadway-librettót fordította le a testvéred, István. Első olvasásra milyennek találtad a darabot?
– Mindent elárul róla, hogy amikor az öcsém fordította, és elküldte az első részt, ami négy oldal volt, azt fűzte hozzá: „annyit mondok, hogy ezzel túl vagyok az első felvonás felén”. Tényleg nagyon harmatos a darab szövegkönyve, ráadásul az érthetetlenségig amerikai, nem európai, pláne nem közép-európai közönségnek szól. Lehetséges, hogy az Egyesült Államokbeli értelmiségnek ma is jelent valamit, de nagyjából semmit nem mond nekünk. Ez elég nagy problémát okozott, de most már túlhaladtunk rajta. Az a történet, hogy egy társaság eljátszik egy színdarabot, megidézve sok-sok mindent Amerika történelméből. Amit közérthetővé tudunk tenni, azt megtartjuk, a többit elhagyjuk, mert hiába hivatkoznánk rá, senki nem értené, hacsak nem történelem vagy amerikanisztika szakos tanár valaki. De van más probléma is a darabbal: az egész hippi magatartás alól kiszaladt a történelem, eltűnt ez a fajta közösségi érzés, létezés. Erről majdnem első kézből tudok, mert az öcsém kanadai feleségének apja San Franciscóban élt 1968-ban. Amikor sztorizik róla, többen extázisba esnek, hogy mekkora dolog lehetett akkor amerikai hippinek lenni, de az a világ már ott is rég a múlté. Az is probléma, hogy a Hair kora erőteljesen a drogoké, és a mindent átható droghasználatban nem tudok partner lenni.
Az sem erénye a darabnak, hogy úgy tűnik, mintha lenne tizenöt főszereplő, de jó, ha öt van, és róluk is borzalmasan keveset tudunk meg a szövegkönyvből. Sheiláról annyit, hogy békeharcos. Ennél azért általában kicsit több tulajdonsága van egy nőnek. A darab nem törődik azzal sem, hogy társadalmilag hová van beágyazva, pedig a vietnami háborúhoz kötődő téma komolysága indokolná.
– A zenén kívül van egyáltalán valami jó a darabban?
– Nem szoktam ezzel törődni, mert nem a darabnak, hanem az előadásnak kell jónak lennie. Zeneileg mindenképpen, generációkon átívelően jó a Hair. Régóta nem hallgattam már a dalokat, mert kinőttem belőlük, de most azt kell mondanom, hogy a legtöbb szám ma is nagyon hat, és van köztük néhány kifejezetten szenzációs. A legtöbb zenés darabból legfeljebb egy számra emlékszik az ember, de a Hair-ből legalább hét-nyolc a fülében marad, ami egészen elképesztő teljesítmény. Operetti, Kálmán Imre-i, lehári magasságokba emeli a darabot, és ezt nem ironikusan mondom, hanem elismeréssel.
– Na de mit mond nekünk itt ma ez a közel ötvenéves amerikai történet, ha lehántjuk róla a zenét?
– Azt, amiről elgondolkodunk a történet kapcsán. Az, hogy az állam egyre mélyebben és erőszakosabban beleugat az életedbe, ma is létező probléma, nálunk meg különösen az. A hajdani húsbavágó amerikai élethelyzetnek, hogy besorozhatnak Vietnamba, ahol meghalhatsz, megvannak a máig ható általános tanulságai. Bár egy amerikai katonának sokkal nagyobb esélye volt a túlélésre, mint egy vietnaminak, nem elhanyagolható esélye volt arra, hogy súlyos sérüléssel vagy dobozban érkezzen haza. Nem mellesleg csúnyán megosztották a társadalmat a szerint, hogy ki az, akit elvisznek katonának, és kit nem. Az egyetemistákat nem sorozták be, viszont aki kiesett az egyetemről, – ami a darab egyik problematikája –, azt igen. A szegregáció miatt, ami akkor javában tombolt, hozzáteszem, sokkal kevésbé, mint ma nálunk, lényegesen több feketét vittek el, mert ők kisebb számban jutottak be az egyetemekre. Ép ésszel alighanem azt is lehetett tudni, hogy geopolitikailag sem nagy fogás a vietnami háború. Ez rengeteg társadalmi feszültséget szült.
Annak kapcsán, hogy az ország, ahol laksz, egyszer csak azt mondja, hogy el kell menned egy eleve vesztes háborúba agyonlövetni magad, az állam visszataszító magatartásáról szólunk. Arról, hogy erőszakosan mindenkinél okosabbnak tartja magát. Ezzel bármilyen formában érdemes foglalkozni, akár a Hair formájában is.
Kapcsolódó cikkek:
