A paradicsom, latin nevén Solanum licopersicum az a tápláléknövény, amely egyaránt gyümölcs és zöldség. Családja a burgonyafélék közé tartozik, és mint annyi más fogyasztásra alkalmas növény, Dél-Amerikából került az európai emberek asztalára.
Már 1553-ban leírja egy tudós a növényt, pomme d’ ore, vagyis aranyalma néven meghatározva, utalva a növény érés közbeni szép aranysárga színére. De a franciák, a gáláns történetek nagy barátai a szerelem almájának, Poma amorisnak hívják, és még ennél is emelkedettebb a mai „paradicsom” elnevezésünk, lévén, hogy a gyümölcs az édenkert, a létezés színterének legmagasabb helye nevét kapta elnevezésül.
Más nemzetek a tomato szó variánsait használják a növényre, ezzel utalva a Mexikóban lévő rokon hangzású helyre, ahol a paradicsomot először termesztésbe vették. Mindennek ellenére a növény őshazája Peru, ma is vadon termő, mondhatni gyomnövény. A terményt a spanyol konkvisztádorok hozták be Európába, ahol termesztésbe vették, s előbb dísznövényként, majd táplálékforrásként alkalmazták. Elterjedtté csak a XIX. században vált Európában, s ezután a paradicsomos ételek olyan gazdagon születtek, hogy egyes konyhák, mint például az olasz konyha ételeinek legjellegzetesebb alkotóelemévé vált.
Hazánkban olasz, német, frank közvetítéssel terjedt el, melyben közre hatottak az itt tevékenykedő idegen zsoldosok is, de a délvidékről is jött szaporítóanyag a török elől nyomuló rácok közreműködésével. A bolgár, a szerb konyhaművészet sem nélkülözi a paradicsomot.
A híres pozsonyi kertekben dísznövényként ideje korán megjelent, már 1651-ben említik minálunk, de élelmiszerként vajmi kevésre becsülték, vélhetően, mivel a vad, félvad paradicsom fölöttébb savanyú, a cukrozás nem volt lehetséges, mert csak kevéske nádcukor állt rendelkezésre, s azt sütemények céljára tartották fenn. Idővel azután a nyugati nemesítések hatására az egyre jobb ízű termék egyre inkább elterjedt nálunk is, s a XIX. század második felében általánossá vált konyhakerti kultúrnövényként, s kapta a megtisztelő paradicsom nevet országunkban. 188O-tól Fót és környéke, Hatvan, Kecskemét, és Nagykőrös vidéke ontotta a paradicsomot, sűrítménynek, ivólének házilag befőzték, a kialakuló konzervipar egyik legfontosabb nyersanyaga lett.
Pedig ez a növény igencsak munkaigényes, fényigényes, vízigényes, kártevők és betegségek könnyen legyűrik. Felszedése körülményes, esetleg karózni is kell, tárolása, szállítása költségesen oldható meg. Viszont amit táplálkozásunkban nyújt, az tényleg paradicsomi állapotot nyújt. A paradicsom felhasználásban a hazai konyhaművészet is élen jár, a paradicsom szószos töltött paprika, a szósszal tálalt főtt marhahús vagy a ketchup minden igényes ízlést kielégít. Friss fogyasztása szendvicsek mellé vagy salátaként való tálalása a legkonokabb gyomrot is jó irányba stimulálja.
Igaz, hogy vannak, akik nem tudják fogyasztani, esetleg allergiások rá, de ez azért van, mert a gyümölcs markánsan tartalmaz tápanyagokat, savas, ennek ellenére a lúgosító diéták fő kelléke.
Célszerű esetleg hámozva fogyasztani, úgy jobban emészthető.
Vitaminban gazdag, megtalálható benne a C, az A, a B1 és B2 vitamin, karotin tartalma jelentős. Mangánt, krómot, nyomelemeket találni benne, rostanyagban és lében dús, festékanyagai élettanilag kedvezőek. Főzött állapotában is megmarad vitaminértékének nagy része. Egészségünk őrének is nevezik, gyulladásgátló hatása miatt. Gombás betegségekre jól kezelt kivonata kedvező szer. K vitamin tartalma a csontokra jó hatású, migrénes betegségekre ajánlott. Niacin vegyülete a szív egyik legjobb védőpajzsa, óvja, vigyázza, és rugalmassá teszi az érrendszert. Antioxidánsai révén egyes rákbetegségek kialakulását is megelőzi.
Házi kertben célszerű palántázással szaporítani, de egyesek képesek magról palántát is nevelni. Ezt úgy érik el, hogy üres tejfölös – joghurtos edénybe jó minőségű földet tesznek, úgy 3 cm mélyre belehelyezik a gondosan kezelt paradicsommagot, üvegverandán, előtérben napos helyen, kellő vízellátással kihajtatják a növényt. Tavasszal, a jó idő beálltával a palántát ki lehet ültetni, kellő gondozás után jó termés várható. Egyes fajtákat lehet virágládába ültetni, erkélyen tartani, s a gondozást a növény bő termésével meghálálja.
A fogyókúrázók, a szervezetüket tisztítani kívánók táplálkozásukból a paradicsomot ki ne hagyják, nem hizlal, jó ízű, az éhségérzetet csökkenti, kicsit lehet fogyókúrakor bűnözni vele úgy, hogy ha a már farkaséhes személy egy-egy paradicsomot bekap, csendesedik az étvágya.
A paradicsom a nálunk északabbra lévő országokban – Oroszországban, Lengyelországban, Finnországban – hazai előállítású gyümölcsnek számít az uborka mellett, mindkettőt desszertként fogyasztják az étkezések befejeztével. Ahol a szőlőt, barackot, szilvát csak kevéssé ismerik, ott ez teljesen indokolt cselekmény.
Nekünk – egyéb értékeink mellett – itt van tehát a paradicsom, a földi mennyország, fogyasztani kell szükség szerint, mert ha amúgy egészségesen élünk, segíti magas szinten tartani erőnket, vitalitásunkat.
Receptek paradicsomos ételekre
Spanyol paradicsomleves
Nyári étel, voltaképpen a jó minőségű ivólevet tartalmazza, melybe apróra vágott sonkát vetnek, jégkockázzák, s a lébe borsot, apróra vágott petrezselymet, koriandert szórnak, s hűtőben néhány órát érlelik.
Paradicsomos főtt hús
A levesben zöldségek között megfőtt marha, sertés, pulykahúshoz szószt készítünk. A megfőzött, átpasszírozott friss paradicsomot – esetleg konzerv paradicsom sűrítményt – kevés vízzel felöntünk, és evőkanálnyi világos rántással felforralunk, sót, borsot teszünk bele, s ízlés szerint cukrozzuk. Sós vízben főtt kockázott burgonyát adunk hozzá.
Kapcsolódó cikkek:
A sajt csíziója
A kenyér története
A barbárok gyökere – rebarbara rebarbara!
