Aki statisztált már, az emlékezik arra az instrukcióra, hogy tömegjelenetben rebarbara rebarbara felkiáltással kellett a zúgolódást, zajongást kifejezni, s a sokaság száján ez heterogén beszédnek hangzott. Maga a rebarbara egy általánosan kedvelt zöldségnövény, szó szerinti fordításban a barbárok gyökere.
Közkedvelt csemege mindazoknak, akik szeretik az édes, savanykás ízű mártásokat, ízeket és pulpokat, mind azt a pikáns érzésvilágot, amit ez a tavaszi finomság nyújt. A latin nevén Rheum rhabarbarum néven számon tartott növénynek mintegy ötven alfaja, változata van, s legtöbbjük ehető. Ennek ellenére – cukor hozzáadásával – igazán jó ízű csak mintegy 6-8 féle.
A növény eredetileg Kína és Tibet környékéről terjedt el, így az ősmagyaroknak már ismerniük kellett, s valószínűleg használták is az orvoslásban. Európában az angolok, a hollandok terjesztették el. A hűvös észak-európai éghajlaton a növény jól fejlődött, hamar termesztésbe vették és élvezettel fogyasztották, különösen, miután a répacukor elterjedt. Annak használata nélkül a rebarbara ugyanis igen savanyú étel. A frankok is időben művelésbe vették – mivel könnyű termeszteni -, és leginkább a nehéz vadhús ételek rafinált szószainak, körítéseinek szolgált nyersanyagául.
Rebarbarából lehet köretet, szószt készíteni, befőzik lekvárnak, de még ivóléként is kapható az északi országokban, mert különösen vitamindús. Nehéz elhinni, de még bort is készítenek belőle.
A rebarbara termesztése
A hazánkban kapható rebarbara tavasszal jelenik meg a piacokon, rendszerint világos piros, zöld, vagy vöröslő szárral, harsány sötétzöld levélzettel. A szárat lehet fogyasztani, a héját el kell távolítani, s rövid főzéssel kell mártásnak, főzeléknek megpuhítani. A világos piros szárú növény kevesebb oxálsavat tartalmaz, jobb íze van, a vörös szárú inkább lekváradaléknak, pulpnak való. Egyes északi országokban igen elterjedt, hogy a tavasszal íznek eltett rebarbara lekvárt az őszi főzésű áfonya, alma vagy som lekvárral összekeverik, s úgy fogyasztják. A főzet sok cukrot igényel, de azután egy igazi energiabomba, amit még a betegségekből lábadozóknak is felkínálnak. Meggyet, cseresznyét, esetleg erdei szamócát is lehet a lekvárba keverni.
A növény megvásárlásánál ügyelni kell arra, hogy ép levélzetű, egyöntetű színezetű, lédús növényt vegyünk, ne legyen rajta csiga, hernyó rágásnyoma, a szár rajzolata egyenletes és erőteljes legyen, görcs, elhajlás ne csúfítsa. Megtörésekor pattanjon, a nedvesség látható legyen.
Feldolgozásáig hűtőszekrény alsó tárolójában néhány napig jól eltartható, de igyekezni kell minél frissebb állagú felhasználására. Főzéskor jól válasszuk meg az edényzetet, az alumínium eszközöket mellőzni kell, csúnya nyomokat képes hagyni, ha van öntöttvas lábos vagy fazék, azt használjuk. A kész lekvár eltevése lehet csuporba, üvegbe, de semmi esetre sem műanyag edénybe, mert a savasság igen erőteljes.
A rebarbara jótékony hatásai
A majd ötezer éve ismert rebarbara gyógyhatása a keleti orvoslásban általánosan ismert, számos – A, B1, B2, C – vitamint tartalmaz, niacin, kálium, foszfor, kálcium, vas, magnézium és szelén is fellelhető benne. Az emberi szervezetnek szükséges cseranyagokat, flavonoidokat és még számos jó hatású anyagot tartalmaz, aranyérre, egyes bélbántalmakra jól használható. Vérzés csillapító, vizelethajtó, salaktalanító, étvágyjavító hatású, de igen mértékletesen szabad fogyasztani, mert egyénenként igen eltérő mennyiségben kedvező. Túlzott fogyasztása káros lehet, irritációt, görcsöket okozhat. Várandós anyáknak, kisgyermekeseknek és kisgyermekeknek nem javallott a növény. Az angolszászok még a levelét is fogyasztják szendvicsekben vagy salátának úgy, mint a rukkolát, sőt, levesbe is befőzik.
Gyógyszerészi feldolgozással a rettegett candida gomba remek ellenszere, természetes anyagként az esetleg másra allergiások számára javallott. Béta karotin tartalma a sárgarépáénál is magasabb, így kiváló rákmegelőző ételünk lehet. Az asztma és a láz ellenszere. De ipari célra is használják a növényt, festék és cserzőanyagot vonnak ki belőle, egyes vegyületeit likőrök ízesítésre alkalmazzák, hajfesték színezőnek dolgozzák fel.
Érdemes házikertünkben termesztésbe venni, ha eddig még nem tettük meg, kevés munkával igénytelen zöldségnövényt nyerünk, az erőteljes bokrot formáló rebarbara kertünk dísze is lehet. Ültetése dugványozással történik, a laza, jó vízgazdálkodású talajt szereti.
A növényből számos gyógyszertári áru készül, még por alakban is kapható. Ne hagyjuk ki táplálkozásunkból, olcsó, jó hatású, jó ízű, ha jól van elkészítve. Annyi értéket ad, hogy aki ügyel az egészségére, nem nélkülözheti.
Tartsuk hát szem előtt: Rebarbara rebarbara!
Receptek rebarbarára
Rebarbara leves
4-5 szál meghámozott rebarbarát feldarabolunk és enyhén cukrozott, szegfűszeges vízben rövid ideig puhára főzünk. A lébe garam masala fűszert csippentünk, teszünk még annyi cukrot, amennyit ízlésünk kíván, kevés aprított mentalevelet szórunk bele és kis pohár vermutot adunk hozzá. Kihűlve tálaljuk, lehet akár szép üvegpohárban is.
Rebarbara szósz
Maréknyi rebarbarát meghámozunk, feldaraboljuk és egy csipetnyi ánizsköménnyel puhára főzünk. Vaníliás pudingporból a főzőlé, a rebarbara és porcukor hozzáadásával, kevéske tejjel szósz állagú mártást készítünk. Marhahúshoz, vadhúsokhoz tálaljuk. Igen jó ízű, ha áfonya vagy meggydarabkákat teszünk bele.
A rebarbarából készülő ételeket célszerű főzés közben kóstolgatni, nehogy savanyú legyen.
Jó étvágyat!
Kapcsolódó cikkek:
